~ Alberto Salvatore ~
A hátsókert közepére épített hangulatos kis
pavilon alatt üldögélek egy pohár narancslével a kezemben. Bőven elmúlt már este kilenc is így az éjszaka sötétjében csak a pavilon hangulatvilágítása biztosít egy kis fényt hogy lássak is és ne csak nézzek. Több oka is van annak hogy most itt üldögélek egymagamban. Az egyik az hogy szükségem volt egy kis magányra, jó pár napja itt vagyok már és kezd sok lenni a családi dráma, de kitartok amíg kell. Elena és Gian délutáni vitája azonban lefárasztott, pontosabban az hogy utána kora estig azon voltam hogy Elena ne merüljön abba a mély depresszióba amiben akkor volt amikor ide érkeztem. Mintha a húgom lenne, szeretem őt és bármit megtennék azért hogy végre felhőtlen boldogság vegye körül őt, mert Elena azt érdemli, nem ezt a sötét, maffia világot ahol az élet csak hajszálon függ, mindegy kiről is van szó. A másik oka a magányos gondolkodós üldögélésemnek Blaise a barátnőm, aki napról napra egyre jobban hiányzik, de fogalmam sincs hogy mikor térhetek vissza hozzá. Persze ő megérti miért vagyok távol tőle, de a szívem haza húz hozzá, igen haza, mert az én otthonom ott van ahol ő, nem pedig itt. De még itt van dolgom. Nem megyek el innen amíg nem tudom biztonságban a családomat, bele értve a bátyámat is. És el is érkeztünk a harmadik okhoz ami a magányos estémhez vezetett. Gian a bátyám és bár világ életünkben nehezteltünk egymásra, most még is aggódok érte. Órák teltek el azóta hogy elment itthonról és még nem tért haza. Elena mondta el hogy hová ment Gian és ennek tudatában képtelen lennék úgy lefeküdni nyugodtan aludni, hogy ő még nincs itthon. - Csak nem rám vársz öcsi? - gondolataimból Gian hangja zökkent ki ahogy felém közeledik kezében egy pohárral. Az hogy öcsinek szólít megmosolyogtat, de csak megrázom a fejem. - Kellett nekem falra festeni az ördögöt és lám megjelent. - jegyzem meg miközben kezet fogok vele amikor felém nyújtja az övét hogy üdvözöljön. Ez soha nem volt szokás nálunk de nincs ellenemre. - Kedves szavak egy testvértől. - nevet fel és leül velem szembe. - Fájdalomcsillapítókra alkohol? Szép. - pillantok a poharára amiben átlátszó folyadék van, gondolom a kedvence, Vodka. - El kell hogy keserítselek, ugyanis ez víz. - vonja meg a vállát. - Ha azokra a gyógyszerekre vodkáznék amiket szedek, lehet hogy már föld alatt lennék. - teszi hozzá és a poharába kortyol. - Merre jártál? Elena teljesen kikészült. - váltok témát, akarom hogy tudja, mennyire megbántotta a feleségét. - Hol van most? - kérdez vissza. - Alszik. - felelem. - Örülök hogy mellette vagy. - sóhajt fel és látom hogy valami aggasztja. - Szóval hol voltál? - teszem fel ismét a kérdést. - Christian Cassettinél, majd Mario Rossinál. - nagyokat sóhajtva ejti ki ezt a két nevet. - Elmondod hogy mi van vagy magadban akarod lerendezni azt ami aggaszt? - kérdezem kíváncsian. - Christian ajánlatot tett nekem. - a szemembe néz és beszélni kezd, tudom hogy fontos lesz amit most elmond, mert feszült. A testbeszéde is erről árulkodik. - Nagy szarban vagyok az tény. Christian azonban felajánlotta hogy én és a családom vagyis, te, Elena és anya szabadon távozhatunk egy feltétellel. - a vízébe kortyol. - És mi a feltétel? - sürgetem. - Átadom neki a vezetői pozíciómat és soha nem térek vissza Palermóba. - idegesen túr a hajába. - A szarházi ki akar semmizni. - teszi hozzá ingerülten. - Gian. - sóhajtva ejtem ki a nevét. - Azt gondolom, hogy ez egy reális ajánlat és el kellene fogadnod. A fél szervezetet kiírtottad, idő kérdése és megtorolják. Kezdj új életet Elenával valahol máshol, távol innen. Elena normális életre vágyik. - próbálok rá hatni, mert azt akarom hogy a helyes döntést hozza meg. - Tudom. Elena, te és anya is normális életet akar de én...- nem fejezi be a mondatot de tudom mivel zárta volna. - Neked ez a normális élet, tudom. A maffia és a hatalom. - szólalok meg ismét. - Engem így nevelt apánk, én nem ismerek más élet stílust. - szinte reményvesztetten néz a szemeimbe. - Mindig ezzel takarózol Gian, hogy téged így és erre neveltek de ez baromság. - kiáltok fel. - Apánk arra nevelt hogy gyűlölj engem és vegyél semmibe. És nézz ránk! Itt ülünk egymással szemben és beszélgetünk. Ebben képes voltál változni. Miért gondolod hogy másban nem tudsz? - világítok rá a tényekre hiszen ez az igazság. Nem határozhatja meg őt tovább az amire nevelték. A kezében a sorsa és a döntés lehetősége. - Elena miatt változtam veled szemben. - vallja be amit eddig is tudtam. - Akkor ideje hogy Elena miatt ezt is megtedd. Mondj le a hatalomról érte. Akárhányszor választottad őt valami más helyett, jobban jártál nem? - kérdezem bízva abban hogy Gian is rájön hogy neki Elenán kívül nincs másra szüksége. - De. - bólint egyetértően. - Mi a legfontosabb neked a világon? - teszek fel egy újabb kérdést. - Elena. Ő a mindenem. - annyi érzelem van a hangjában ahogy kiejti ezeket a szavakat hogy egy pillanatra elakad a szavam is. Gian nem reménytelen eset, hiszek abban hogy van számára boldog jövő Elena mellett. - Akkor mi tart vissza hogy itt hagyd ezt a helyet? - kérdőn nézek rá, olyan választ várva ami mindent megmagyaráz. - Ha elfogadom Christian ajánlatát, nincs visszaút. Behódolok neki és ő győz. - fel áll és elkezd járkálni. - Ő győz. - ismétlem meg a szavait. - És mit nyer? - kérdezem, mert őszintén nem értem miért ragaszkodnak ennyire a maffiához, engem soha nem vonzott pedig bele születtem. - Hatalmat, tekintélyt, életcélt. - sorolja. - El fogod veszíteni Elenát. - szembesítem a valósággal. - Többet ér neked a hatalom mint Elena? - egyik kezem a vállára teszem és várom a válaszát. - Nem. - vágja rá határozottan. - Mérlegeld azt is hogy mi lesz ha nem fogadod el Christian ajánlatát. - ülök vissza a székembe. - Mario mellettem áll, támogat. - közli. - Christian mögött pedig ott áll Lorenzo és Stefano bosszúra éhes családja. Nem adnak neked esélyt sem. - mondom ki amit őszintén gondolok. - Ha csak a saját életemről lenne szó nem érdekelne az sem ha meghalok, de ha nem megyek el ahogy Christian akarja, akkor továbbra is veszélyben lesz Elena, anya és te is. - sóhajt fel és ő is visszaül a helyére. - Gian. - csapok az asztalra már dühösen. Nem tetszik az ahogy gondolkodik. - Elvetted Elena teljes családját, már csak te vagy neki. Tényleg megfosztanád őt magadtól is? - tudom hogy nyers vagyok, de eszemben sincs visszafogni magam. - Mi marad akkor neki? - kérdezem. - Te! - biccent felém. - Egy barát? Ennyi? Ennyit szánsz neki a jövőre nézve? - egyre indulatosabban szabadulnak ki belőlem a kérdések. Félek ha tovább feszíti a húrt lekeverek neki egyet, hátha attól majd észhez tér. - Ahogy mondtad is, megöltem a családját. Mégha most úgy is érzi hogy megbocsájtott nekem, mi garantálja hogy hónapok vagy évek múlva nem hagy el, mert rájön hogy egy szar ember vagyok? - ezúttal ő kérdez, de én pontosan ismerem a választ. - Ne legyél szar ember és akkor nem csalódik benned többet. - vetem oda neki és látom hogy egy pillanatra elgondolkodik. Nem tud megszólalni, ezért én folytatom a beszédet. - Szeret téged és szenved attól ahogy vele bánsz. - mondom komolyan. - Hagyj fel ezzel az élettel és kezdj vele újat. - szinte már könyörgök neki. - És most nem csak Elena miatt kérem, hanem miattad is. - teszem hozzá ami szintén meglepi. Múlt ide vagy oda, Gian a bátyám, és csak jót akarok neki. - Gondolkodnom kell. - zavartan néz rám. Látom a szemében hogy bizonytalan és most egyenlőre nekem ez elég, talán rájön hogy mi a helyes döntés. - Gondolkodj. - felállok, megveregetem a vállát majd magára hagyom, visszasétálok a házba hogy egyedül tudjon meghozni egy életre szóló döntést, ami remélem hogy az lesz amire számítok...
Hali :)
VálaszTörlésNa jóóóó! A szívem kihagyott egy ütemet amikor megláttam hogy ez a rész Alberto szemszögéből íródott. Gondolom ez volt az a meglepetés rész amit korábban említettél. Jelzem hogy nekem ez nagyonis kellemes meglepetés volt, imádom Albertot és az hogy Gianal szerepelt benne az feltette az i-re a pontot. Nagyon szeretem az ő kapcsolatukat mert kellően bonyolult és drámai, mégis titkon mindenki tudja hogy szeretik egymást. Imádtam ezt a részt. Siess a kövi résszel. Ezer millió pusziii :)
Szió :)
VálaszTörlésOMG! Sikítani tudnék örömömben. Alberto annyira fantasztikus ember, olyan jó volt olvasni a gondolatait és azt hogy mennyire fontos neki Gian. Megmondom őszintén már a rész címe és megható volt. Szereti a bátyját, akármilyen is és ez megható. Alberto szerintem jó hatással van Gianra és az Elenával való kapcsolatára. Most is jó tanácsokkal látta el és Alberto minden szava igaz volt. Már csak az lenne ennél is jobb ha Gian hallgatna rá és elfogadná Christian ajánlatát. Nagyon várom a kövi részt <3
Sziaaa
VálaszTörlés" - Csak nem rám vársz öcsi? - gondolataimból Gian hangja zökkent ki ahogy felém közeledik kezében egy pohárral. Az hogy öcsinek szólít megmosolyogtat, de csak megrázom a fejem. - Kellett nekem falra festeni az ördögöt és lám megjelent. - jegyzem meg miközben kezet fogok vele amikor felém nyújtja az övét hogy üdvözöljön. Ez soha nem volt szokás nálunk de nincs ellenemre. " - Én majdnem elbőgtem magam ezen a részen. Eleve ugye Alberto szemszögéből írtad ami meglepő és egyben csodás volt, aztán ugye Gianal beszélgetett és olyan jó volt őket így együtt látni. Örülnék ha nem csak Elena miatt lennének jóban, de azt gondolom hogy már ezt csak úgy mondják hogy elrejtsék a valódi érzéseiket miszerint nagyonis szeretik egymást. Kedvenc részem lett. Várom a következő részeket is. Puszi ❤
Hi
VálaszTörlésChristian ajánlata meglepett, erre soha nem gondoltam volna, de Albertonak igaza van, Gian jobban teszi ha elfogadja. Ez minden gondjukra megoldás lehetne. Új életet kezdhetnének valahol messze a maffiától, Elena is boldog lenne ez biztos. Sajnálom hogy Gian ennyire makacs és ragaszkodik valamihez ami nem ér ennyit. A hatalom vágyát Dantétól örökölte, a kérdés már csak az hogy le tud e mondani róla azért hogy Elena és ő boldogok lehessenek. Eddig is izgalmas volt a sztori, na de most..ember legyen a talpán aki képes megmondani rajtad kívül hogy mi lesz ennek a vége. Nagyon tetszett. Várom a folytatást.🌹
Hello
VálaszTörlésHoppá-Hoppá! Ezt nevezem én igazán izgalmas fordulatnak. Ebből a részből kiderült hogy Gian csak elment Christianhoz és Mariohoz is, és míg Mario támogatja Giant, addig Christian ultimátumot adott neki. Vagy átadja a pozícióját vagy gondolom Christian is ellene szegül. Ezen a ponton Gian helyében én már nem nagyon agyalnék semmin. Elfogadnám az ajánlatot és olyan messze mennék amennyire csak lehet. De mint tudjuk Gian élete a maffia, így egyáltalán nem vagyok biztos abban hogy a végén a helyes döntést fogja meghozni. Remek rész volt. Tetszett. Csak így tovább ;)
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésChristian ajánlatának köszönhetően, Gian jelenleg a saját sorsa kovácsa. Azon múlik minden hogy ő hogyan dönt. Ha elfogadja Christian ajánlatát, teljesen új életet kezdhetnek Elenával és velük együtt Greta és Alberto is biztonságban lesz. Ha nem fogadja el akkor lehet hogy meghal, vagy esetleg valamelyik szerette esik áldozatul a makacsságának. Most már nem csak Gian élete a tét hanem az öccse, az anyja és a felesége is tőle függ. Ezek után mégjobban várom a folytatást :)
Puszedli :D
VálaszTörlésEl is felejtettem pedig mondtad hogy a 46. rész különleges lesz, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna hogy egy Alberto részt kapunk. Az egyetlen rész amit az ő szemszögéből olvashatunk. Annyira örülök most ennek és a cím...fhúúú sokat mondó és nagyon igaz. Ez a rész annyira megható volt nekem, mert Albertot és Giant így együtt látni annyira jó volt, ééés az a nyers őszinteség amivel egymással tudtak beszélgetni, áh hát szavakat sem találok. Alberto annyira bölcs, Gian most kivételesen hallgathatna rá. Mennyivel nyugodtabb, boldogabb életük lenne távol a maffiától. Én bízom benne hogy Gian jól fog majd dönteni. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Bonjour
VálaszTörlésAlberto annyira édes volt ahog a rész elején a barátnőjét hiányolta és közben azon agyalt hogyan segíthetne még Elenának és Giannak. Majd ezek után egy őszinte beszélgetésbe keveredett Gianal, ami meglepő volt hogy Gian megnyílt neki. Itt már többről van szó mint hogy Elena miatt vannak jóban, Alberto és Gian testvérek és most végre érezni és látni is rajtuk hogy azok. Alberto jószívű fiú, most is csak jót akar a testvérének és ezt nem is tagadta. Gianban csak ezt az egyet nem kedvelem, azt hogy nem akarja beismerni hogy szereti az öccsét, pedig annyira nyilvánvaló. A leges legjobb rész volt, Alberto és Gian volt a középpontban és ez tetszett benne a legjobban. Várom a többi részt. ❧ ❧ ❧
Szia :)
VálaszTörlésAlberto és Gian végre végérvényesen is kibékültek és jó testvérek lettek. Sokat kellett rá várni, de megérte. Gian helyében én elfogadnám Christian ajánlatát, és új életet kezdenék a szeretteimmel. Bízom benne, hogy Gian meg fogja ezt tenni, máskülönben nagyon is sokat fog veszíteni. Puszi :)