~ Elena Avena Pedersoli ~
Szinte sajognak a csontjaim, amikor elkezdek ébredezni. A takaró melegen tartja a kissé merev testemet, és jelenleg eszem ágában sincs kikelni az ágyból. Igyekszem a szemhéjaimat felnyitni, és lassan sikerül is. Azonban csak amikor már teljesen éber vagyok, jövök rá arra hogy egy teljesen idegen hálószobában vagyok. Az ablak felé pillantok ahol erősen tör be a napfény, tehát reggel van. Lassan felülök az ágyon és körbepillantok a hatalmas szobában amiben csak én vagyok jelenleg, de valahogy a személyes tárgyak sokasága arra enged következtetni hogy ez valakinek a szobája. A tekintetem az ágy másik felére siklik ahol bár most nem fekszik senki, láthatóan ott aludt valaki. A fejemben cikáznak a gondolatok, de az éjjel történtekből csak az maradt meg hogy rám támadtak és Gian mentett meg. Ez vajon az ő szobája?! Teszem fel magamban a kérdést miközben megakad a tekintetem az ágyal szemben egy ajtón, ami hirtelen ki is tárul és Gian sétál be rajta. A teste és a haja vizes, csak egy törölköző van a dereka köré tekerve. Tehát az a fürdő, jegyzem meg magamban. - Hogy vagy? - kérdezi de közben nem néz rám, a szekrényéhez sétál. - A kezem az fáj. - felelek halkan és a vállamra pillantok ahol bár csak súrolt a golyó este, most mégis fáj. - Hívatok orvost ha szeretnéd. - feleli de még mindig a szekrényében kutat és bár maga a gesztus kedves hogy felajánlja de a hangja rideg és idegenkedő velem szemben. - Nem kell. - mondok csupán ennyit. - Használom a fürdőszobát ha nem bánod. Addig fel tudsz öltözni. - lesodrom magamról a takarót. - Nem vagyok szégyenlős típus és ha a feleségem leszel úgy sem bújhatunk el egymás elől. Nem de? - ledobja magáról a törölközőt és az alsónadrágját húzza magára. Kezeimet a szemem elé kapom és zavartan fordulok el. - Már ha téged választalak. - jegyzem meg halkan. - Megmentettem az életed. Tartozol annyival hogy nem azt a pojácát választod. - utal Cassettire. - Ez nem ilyen egyszerű. - sóhajtok fel. - Figyelj! Én sem repesek az örömtől hogy feleségül kell vennem téged. De megteszem mert az apám így akarja, te pedig ha okos vagy nem ellenkezel. - vonja meg a vállát és már egy inget gombol be magán. - Engem nem érdekel hogy Dante mit akar. - túrok már feszülten a hajamba. Idegesít ez a helyzet, de főleg az hogy mivel az ő házukban vagyok, gyakorlatilag csapdába estem. - Pedig érdekelhetne. Miután jelentette neki a Stefanohoz beépített embere hogy mire készülnek azonnal oda vezényelt engem és még húsz emberét hogy megvédjünk téged. - közli indulatosan. - Nem engem akart megvédeni, hanem kell neki a vagyon és a hatalom amit apám rám hagyott. - vágok vissza, hiszen ez az igazság. Le se szarják hogy mi van velem, csak a hatalomért megy a harc a családok között. - Vigyázz hogy beszélsz az apámról. - mordul fel, Gian ideges és még a keze is ökölbe szorul ahogy próbálja magát visszafogni. Gondolom kedvesnek kellene velem lennie amíg rá nem bólintok a házasságra, de eddig nem nagyon megy neki. - Hová lett a sofőröm. Alex is ott volt éjjel a házban. - jut eszembe hirtelen és közben aggodalom fog el. Alex volt az egyetlen aki ott maradt velem. - Az a patkány lelépett Stefano embereivel. Besúgó volt. - közli Gian és az én lélegzetem elakad. - Tessék? - kérdezek vissza. - Tőle tudták hogy egyedül maradtál. - informál tovább Gian és az én szememet már könnyek marják. Az utolsó ember is elárult és átvert. Hát tényleg egyedül maradtam ezen a kibaszott világon. - És most a foglyotok vagyok? - nézek ismét Gianra aki időközben teljesen felöltözött és már a haját igazítja a szoba egyik falát befedő tükör előtt. - A védelmünk alatt állsz. - feleli. - Szóval igen. - sóhajtok fel. - Inkább hálásnak kellene lenned. - mordul fel. - Oh ha tudnád mennyire hálás vagyok. - fintorodok el. - Nico mondta hogy nagy szád van de nem gondoltam hogy ilyen pofátlan és hálátlan, elkényeztetett kislány vagy. - egyenesen a szemeimbe néz de a szavai helyett csak a név amit említ az ami megragadja a figyelmem. - Nico? - kérdezek vissza remegő hangon, reménykedve abban hogy nem az a Nico akire én gondolok. - Igen, Nico. Pár évig apádnak dolgozott de kirúgta. Már lassan tíz éve hogy apám felfogadta. Sokat mesélt a családotokról, főleg rólad. Jó cimborám. - jelenti ki határozottan. - Itt van ebben a házban? - kérdezem halkan. - Igen. Tudom hogy vele is viszonyod volt de ő már túl van rajtad. - nevet fel de szerintem ő maga sem tudja miket beszél. - Azt mondta hogy viszonyom volt vele? - felháborodva kérdezek vissza. - Ahogy apád embereinek nagy részével. - lenézően, sőt megvetően pillant rám. - De ez nem igaz. - üvöltök fel és ismét a sírás kerülget. Nico valóban apámnak dolgozott, az egyik legjobb embere volt, apa bízott benne. Tizenöt éves voltam amikor először megerőszakolt, az emlék örökre belém égett, ahogy az is hogy megfenyegetett hogy megöl ha bárkinek elmondom. Még három alkalommal tette meg míg végül valami egészen más okból apa elbocsájtotta. Apa soha nem tudta meg hogy Nico mit tett velem, ha tudta volna, Nico már nem élne. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, senki nem ért hozzám azóta, Nico tettének emléke örökre nyomot hagyott bennem. - Ugyan már Elena. - Gian kinevet. Szívesen vágnám a képébe az igazságot, de nem teszem. Biztos vagyok benne hogy nem hinne nekem. Így inkább megtartom magamnak hogy mi is történt majdnem tíz évvel ezelőtt. Viszont most hogy tudom Nico is ebben a házban van, óvatosabbnak kell lennem mint valaha. Látni sem akarom azt a férget és ha ismét megpróbálja azt amit tíz éve, akkor jobb ha felkészül mert én azóta felnőttem és képes vagyok bármire azért hogy megvédjem magam. - Fabio és Leo lesznek a testőreid. - közli ezzel kiszakítva a gondolataimból, bár egyiküket sem ismerem, a tudat hogy nem Nico lesz itt velem, már megnyugtat. - Nekem most el kell mennem. Használd a fürdőt nyugodtan. Anya pedig majd segít neked új ruhákat beszerezni. Fabio és Leo itt lesznek az ajtó előtt. Mindenben segítenek csak szólj nekik ha bármiben kell segítség. - mondja komolyan. - Nem lehetne elhozni a régi holmimat a házunkból? - kérdezem halkan. - Felgyújtották a házat. Szinte semmi nem maradt belőle. - feleli és ez ismét szívenüt. Az otthonom, a gyerekkorom helyszíne, az egész életem oda lett...
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésMár azt is tudom hogy Nico sem lesz a kedvenc szereplőm pedig az aviját bírom, azt hittem pozitív karakter lesz, de már egyértelmű hogy egy barom. Elena viszont szerintem jól tette hogy nem mondta el Giannak amit Nico vele tett, mert sajnos Gian most még nagyon félre van vezetve és biztos nem hitt volna neki. Alexről az infó miszerint Stefano embere meglepett és Elena így ténylegesen egyedül maradt. Nagyon várom a folytatást :)
Sziaaa
VálaszTörlésNa ebben a részben Gian már nem volt annyira szimpi nekem. Eléggé bunkó és kicsit hasonlít az apjára a hatalommániája miatt főleg. Szegény Elenat sajnáltam főleg amikor kiderült hogy Nico régen bántotta őt és most ebben a házban van, nem mellesleg Gian jóbarátja. Izgalmas részek elé nézünk. Alig várom a többi részt is. Puszi ❤
Puszedli :D
VálaszTörlés" - Nico mondta hogy nagy szád van de nem gondoltam hogy ilyen pofátlan és hálátlan, elkényeztetett kislány vagy. " - Gian egy szemétláda volt ebben a részben, ahogy Elenaval bánt és beszélt vele, kedvem lett volna pofán verni, akármilyen szexi pasi is, viselkednie kellene szegény Elenával aki mint kiderült több rossz dolgon ment keresztül mint eddig hittük. A Nicos múltja megrázó, remélem itt már nem fogja bántani őt az a szemét. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Szió :)
VálaszTörlésHát Gian most sem nyert meg magának, lekezelő és bunkó volt végig Elenaval, úgy csinál mintha ő jobb lenne nála. És olyan dolog miatt veti meg a lányt amit az a k*csög Nico mondott neki, annak is volt pofája azt hazudni hogy viszonya volt Elenaval miközben akarata ellenére nyúlt hozzá amikor Elena csak tizenöt volt. És ha már belemerültem szeretném megemlíteni Alexet aki volt olyan szemét hogy elárulja és átverje Elenat. Nekem ebben a részben Alex volt a nagy csalódás, de maga a rész nagyon tetszett. Nagyon várom a kövi részt <3
Hali :)
VálaszTörlésEz a rész is számtalan új információt tartogatott nekünk, többek között azt hogy végülis Alex is elárulta Elenat és még a házuk is leégett, és mindez ha nem lenne elég nagy csapás Elenanak, kiderült hogy egy korábbi bántalmazója is a házban van. Egyre jobban féltem őt, főleg tudva hogy Gian mégsem olyan mézes mázas pasi, ki is nevette őt és mindent elhitt Niconak amiket az hazudozott neki. Sajnálom Elenat, de remélem minden nehézséggel meg tud majd bírkózni. Siess a kövi részekkel. Ezer millió pusziii :D
Hello
VálaszTörlésAz előző részhez írtam is hogy remélem Alex nem halt meg, na hát azt visszavonom. Még az is jobb lett volna az árulásánál. Elena sajnos tényleg teljesen egyedül maradt ráadásul egy olyan ház rabja lett ahol jelen van Nico a régi "ismerős" aki bántotta őt, a többiek Gian és Dante pedig csak tárgyként kezelik Elenat, egy tárgyként ami hatalomra juttatja őket. Bevallom nekem most Gian nem szimpatikus, bízom benne hogy javít a viselkedésén. Tetszett. Csak így tovább. ;)
Bonjour
VálaszTörlésElena annyira szép, ez a kép is tetszik róla, a haja gyönyörű. A rész pedig sok meglepetést tartogatott. Gian modora ebben a részben nem annyira jöbb be nekem viszont ettől függetlenül még nagy szerelmem. Nicot meg sem akarom ismerni, azok után amit Elenaval tett már most gyűlölöm őt és Alex, nos ő egy patkány. Kíváncsian várom hogy hogyan alakul Elena élete és Gian mellett marad e. Imádós volt ez a rész is. ❧ ❧ ❧
Szia :)
VálaszTörlésGiant az előző részben kedveltem, ebben nem annyira. Csak azért védte meg Elenat, mert az apja kérte rá, és őt is, mint Elenat kényszerítik a házasságra. Alexben csalódtam, egy utálatos áruló volt! Nico pedig egy gerinctelen féreg,azért amit Elenaval tett, és rosszindulatú pletykákat terjeszt. Fabio és Leo viszont nagyon helyesek. Oh és a rész végén nagyon sajnáltam Elenat azért, mert elvesztette az otthonát is. Puszi :)