22. Rész: That you wonder if I think of you now

 ~ Elena Avena Pedersoli ~

A vállamat édes csókok borítják be. Kissé mozgolódni kezdek és még közelebb férkőzök a mögöttem fekvő férfihoz, akinek a karjai szorosan ölelik körbe a derekamat. A trikóm vékony anyaga alá csúsztatja a kezét és a hasamon kis köröket kezd el rajzolgatni. Fenekemhez nyomja az ágyékát, s a nyakamhoz dugja az arcát. Ha nem lennék tudatában annak, hogy ki is ő, akkor még olyan gondolatok is megfordulnának a fejemben, hogy egy tinédzserfiú fekszik mögöttem, aki a reggeli vágyával küszködik. Kezemet az övére csúsztatom és egybefonom az ujjainkat. Ajkai ismételten megérintik az arcom bőrét, mire az én torkom mélyéről egy jóleső nyöszörgés szökik ki. - Jó reggelt, bébi. - mormogja a nyakamba a szavakat, én pedig elmosolyodok. - Miért nem alszol még? - kérdezem halkan. - Be kell mennem a városba, a szmokingomat ma igazítják a végleges méretre. - kapom meg a vállaszt. - Basszus! Mennyi az idő? Ma jön anyukád barátnője. - ülök fel hirtelen amikor eszembe jut hogy ma az én ruhám is végleges méretre igazításra érkezik a házba, hiszen csak öt nap maradt az esküvőig. - Nyugalom, neked csak délután lesz jelenésed. - nevet fel és visszahúz maga mellé. - Inkább adj egy csókot. - teszi hozzá és közben már játékosan csücsörít is ajkaival amin én elnevetem magam. Már több mint két hét telt el az első csókunk óta, de tovább még mindig nem jutottunk, miattam. A szex úgy érzem továbbra sem megy még és szerencsére Gian eddig megértő és kedves volt velem ebben a témában is és remélem ki is tart amíg én eljutok arra a szintre hogy képes leszek neki adni magam. Abban pedig csak reménykedni merek hogy nem csalt meg, de eddig annak sem adta jelét. - Bébi, minden rendben? - ül fel hozzám amikor észreveszi hogy a gondolataimba vesztem. - Igen. - zavartan pillantok rá de nem tudom átverni. - Mi jár a fejedben megint? - kérdezi miközben finom csókokat hint a nyakamra, tudom hogy így próbál ellazítani. - Mióta nem voltál nővel? - szalad ki a számon a kérdés és ő el is szakad tőlem. - Tessék? - kérdez vissza, egyszerre meglepett és mintha idegesítené a kérdés. - Azelőtt mindennap más nővel bújtál ágyba, ne mond nekem hogy az eljegyzési parti napja óta amikor Kareenel voltál, nem feküdtél le senkivel. - a szemeibe nézek hogy tudjam őszinte választ kapok e tőle. - Szándékosan akarod felbaszni az agyam korán reggel? - felháborodva húzódik el tőlem teljesen. Csak ráemelem a tekintetem és a szemeibe nézek. Akárhogy is számolom több mint két hete volt az eljegyzési partink, aminek a reggelén még Kareenel hentergett a klubb irodájában és másnap már feltett szándéka volt meghódítani engem. Tehát elvileg kicsit több mint két hete nem volt nővel, legalábbis én így tudom, de érdekel hogy valóban így van e. - Csak érdekel hogy bírod. - töröm meg a közénk telepedett csendet. - Dehogy érdekel. - idegesen dobja le magáról a takarót és felkel az ágyból. - Egész egyszerűen nem bízol bennem és számonkérsz. Ha annyira félsz hogy megcsallak talán ideje lenne nem kéretni magad tovább. - beviharzik a fürdőszobába aminek az ajtaját hangos csattanással vágja be maga mögött, én pedig kissé megtörve dőlök vissza a puha ágyra, míg a takarómat egészen az államig húzom. Nem akartam őt megsérteni, veszekedni pedig pláne nem szerettem volna vele most ez mégis így alakult sajnos. Sejtem hogy nehéz neki úgy mellettem élni hogy hamarosan a felesége leszek, éppen egy kapcsolatot próbálunk létrehozni kettőnk között miközben mind a kettőnben vannak érzések a másik iránt, viszont az intim pillanatok nekem egyszerűen még nem mennek. Akaratlanul is eszembe villannak a pillanatok amikor Nico erőszakoskodott velem amikor még éppen csak tinédzser korba értem. Átkozom őt és azt kívánom hogy a pokolban rohadjon meg azért amit velem tett, mert ami akkor történt kihatott az egész további életemre. Nem tudtam utána egy fiút sem közel engedni magamhoz, nem lettem szerelmes, nem tapasztaltam meg semmit abból amit tizenévesen kellett volna, és most ennyi idősen itt állok, kész roncsként, egy férfi mellett élek akibe már tudom hogy szerelmes vagyok, mégsem tudom neki adni magam. Ez mind Nico hibája. A könnyeim észrevétlenül szöknek ki és szántanak végig az arcomon. Szipogva hunyom le a szemeimet hogy próbáljak megnyugodni, de percek elteltével is zaklatott vagyok. Amikor Gian végez a fürdőben visszasétál a szobába, derekán a már megszokott törölköző, a haja vizes ahogy a felső teste is. Rám pillant miközben a szekrény felé igyekszik és felsóhajt. - Ne haragudj. - felém lép és leül mellém. - Túlzás volt részemről amit mondtam. - egyik kezével finoman lesimítja a könnyeimet. - Igazad volt. - szipogva nézek fel rá. - Csak feszült vagyok. Rendben? Nem volt igazam. - mondja kedvesen. - Menj tusolj le, aztán lemegyünk reggelizni. Nyugodj meg. - a homlokomra ad egy lágy csókot. - Oké. - egyezek bele és lassan kimászok az ágyból már a fürdő felé lépkedek amikor utánam szól. - Elena. - ejti ki a nevem halkan. - Tessék? - pillantok vissza rá. - Nem csaltalak meg. Az eljegyzési parti napja óta nem voltam senkivel és nem is akarok senkit. Nekem te kellesz és várok amíg kell. - mondja komoly hangon és a tekintete elárulja hogy igazat mond. Nem felelek semmit, csak bólintok és a fürdőbe sétálok. Nem tudtam volna semmit mondani a szavaira. Nekem ez éppen elég volt ahhoz hogy megnyugodjak. Fél órával később már az étkezőben ülünk, Gian, Greta, Dante és én. Dante jelenléte feszélyez és idegesít de ezt nem mutatom ki. - Délután jön a sminkes és a fodrász is hogy megálmodják a sminked és a hajad az esküvőre. - Greta mosolyog rám. - Rendben. - bólintok. - Gondolom sokan lesznek az esküvőn. - jegyzem meg, hiszen a szervezésben én nem vehettem ki a részem ahogy korábban az eljegyzési partinál sem. - Ugyan azokat hívtuk meg az esküvőre akiket az eljegyzésre is. Csak egy nevet kellett kihúzni a listáról. - adja meg a választ szomorúan és én ebből tudom is hogy kiről van szó. - Alberto? - halkan ejtem ki a fiú nevét amire Greta csak bólint. - Nem fog senkinek sem hiányozni. - jegyzi meg Dante. - Nekem igen. - mondom kissé idegesen és magamon érzem Gian tekintetét. Tudom hogy gyűlöli az öccsét de én nem fogok úgy tenni mintha nekem ez nem fájna. - Az nem számít. - Dante megvetően méreget. - Hát ahhoz képest hogy én vagyok a kibaszott menyasszony itt csak nekem nincs beleszólásom a saját esküvőmbe. - már tényleg nagyon ideges vagyok. - Persze Vivian nyílván itt lesz. - kérdőn nézek a mellettem ülő vőlegényemre. - Elég legyen már korán reggel a vitából. - Gian csap az asztalra. - Alberto is eljöhet. Viviant meg húzzátok le a listáról. - mondja és a kávéjába kortyol. - De nem fogod bántani ugye? - utalok Albertora. - Nem. - kapom meg a számomra kielégítő választ és el is mosolyodom. - Amit a királynő kíván azt meg is kapja. - dünnyög Dante az orra alatt. - Kurvából elég hamar királynő lettem a szemedben. - utalok a múltkori megjegyzésére amit rám tett miközben az asztalra dobom a szalvétám és felállok az asztaltól. - Elena ülj vissza. - Gian szól rám, de a hangja gyengéd. - Elment az étvágyam. - mondom őszintén, végig Dantera nézve, hogy éreztessem vele, hogy ő vette el az étvágyam, sőt fel is fordult tőle a gyomrom. Kész megváltás lesz innen elköltözni az esküvő után. - Elena. - Gian szól utánam amikor elindulok vissza a háló felé vezető lépcsőhöz, de nem reagálok. Nem akarok vissza menni, nem akarok Danteval egy légtérben lenni egy percet sem...