~ Elena Avena Pedersoli ~
Egyszerre vagyok ideges, feszült és rémült. Olyan hamar eljött az esküvő napja, mintha csak egyet pislogtam volna. A gyönyörűen feldíszített hátsókertben, a virágokkal tarkított oltárnál már Gian vár rám, míg a több száz vendég a kertben elhelyezett székeken várakoznak. Még nem jött el az én időm, nem csendült fel a halk dallam amire bevonulok és ennek most szívből örülök, mert így van időm lélegezni, megnyugodni, felkészülni. Olyan gyorsan történt minden. Hat hete még az apám temetésén gyászoltam, most pedig örök hűséget fogadok egy férfinek aki előbb volt a jegyesem, mint hogy elrabolta volna a szívem. Kész káosz az életem és még a szerelem sem úgy jött ahogy az másoknál szokás. Én először lettem menyasszony aztán jött a szerelem és most az esküvő. Még nem mondtam Gianak hogy szeretem, még nem adtam neki magam igazán és még ő sem mondta hogy szeret, de tudom hogy így van. - Hát itt vagy? - Alberto zökkent ki a gondolataimból. - Már mindenki rád vár. - teszi hozzá mosolyogva. - Félek. - vallom be őszintén. - Több száz ember szeme láttára kell egyedül az oltárhoz vonulnom, tudom hogy minden szempár rám fog szegeződni és tudom hogy a vendégek között senki sincs aki igazán miattam jött volna. Se anya, se apa, se testvér...senkim sincs. - könnyes tekintettel nézek fel Albertora. - Én itt vagyok. - mondja komolyan és a szavai melengetik a szívem. Hála és szeretet egyvelege az amit jelenleg Alberto iránt érzek. - Oltárhoz vezetlek. - tartja felém a kezét amit én habozás nélkül fogadok el és karolok belé. - Gian már vár rád. - indulunk el a nappaliból a hátsó terasz kijárata felé. - Nem volt gond amikor találkoztatok? - érdeklődök aggódva. - Nem. De téged sajnállak még mindig hogy így kell férjhez menned. - mondja halkan. - Szerelmes lettem. - suttogom és erre Alberto megáll és zavart, meglepett tekintettel néz le rám. - Tudom hogy borzalmas ember tud lenni, de szeretem Giant. - vallom be mit is érzek valójában. - Csak vigyázz magadra. - lágy csókot ad a homlokomra és tovább vezet. Tudom hogy szíve szerint próbálna meggyőzni arról hogy mennyire nem vagyok normális amiért Giant szeretem, de hálás vagyok neki hogy nem teszi. Ahogy a hátsó teraszra érünk ahogy sejtettem a vendégek egyszerre állnak fel és minden szempár ránk szegeződik. - Csak nyugalom. - bíztat Alberto suttogva és elindulunk a
széksorok között. Minden lépésem magabiztos hála a legjobb és egyben egyetlen barátomnak aki mellettem sétál. Tekintetem közben rátalál Gianéra aki büszkén néz rám. Csupán néhány perc és el is érünk az oltárhoz, ahol Alberto elenged és átad Gianak. Nem néznek egymásra, de nekem már az is elég hogy mind a ketten mellettem vannak. - Gyönyörű vagy. - Gian suttogja miközben hátat fordítunk a vendégeknek hogy a minket összeadó papra figyeljünk. - Köszönöm. - mosolyodok el és a tekintetem megálapodik az atyán. Furcsa érzéssel tölt el hogy nem csak egy hivatali személy előtt esküszünk meg hanem egy igazi pap által Isten előtt is. Sosem voltam nagy hívő, bár abban biztos vagyok hogy van valami felettünk álló hatalom ami irányítja az életünket, az olasz családok nagyrésze viszont ilyen szempontból ragaszkodik az egyházi esküvőhöz is. Szerencsére maga a szertartás nem hosszú. A fogadalom részt ki is hagyjuk, csak a szokásos alap szöveg hangzik el, majd az atya házastársaknak nyílvánít minket. A nevem mostantól Elena Avena Salvatore. Ha apám ezt látná valószínűleg forogna a sírjában. Egy Salvatore felesége lettem. Abba a családba házasodtam be akiket apa a legjobban gyűlölt. - Megcsókolhatod a menyasszonyt. - zárja szavait az atya ezzel kiránt a gondolataimból, a következő pillanatban pedig már Gian ajkait érzem meg az enyémeken és hatalmas taps vihar vesz körül minket. Mennyivel szebb lenne ez az egész ha nem lenne itt ilyen sok képmutató ember. A következő egy órában Gian és én friss házasokként fogadjuk sorban a vendégek gratulációit, majd a kert azon felébe vonulunk amit szintén gyönyörűen feldíszítettek hogy itt vendégeljük meg a több száz embert. - Minden rendben? - súgja Gian a fülembe miközben már az első táncunk zajlik. - Gyűlölöm hogy megbámulnak. - bújok hozzá miközben szép lassan, a ritmusra keringőzünk. - Azért bámulnak mert gyönyörű vagy. - bókol és ezzel eléri hogy elpiruljak. - Persze. - mosolygok rá. - Csak pár órát bírj ki. Az estét már a jachton töltjük. - a nyakamba csókol, azonban az információ meglep. - Jachton? - kérdezek vissza. - Gondoltam nem szívesen töltenél itt még egy éjszakát ezért innen a jachtra megyünk, onnan pedig reggel indulunk a nászútunkra ha neked is megfelel. - mosolyog rám. Nagyonis megfelel, legalább nem kell tovább egy percig sem Dante képmutató pofáját látnom. Persze ezt a véleményem megtartom magamnak a békesség kedvéért és csak egy bólintással felelek Gianak. - Lekérhetem a menyasszonyt egy táncra? -
Lorenzo Bianchi az első aki lekér a családok vezetői közül, de tudom hogy nem ő az utolsó. Gian átenged neki és én ezúttal már vele folytatom a táncot. Nincs bajom Lorenzoval, idős kora ellenére szigorú és kemény ember, mégis talán ő a legjobb az összes többi közül. - Apád büszke lenne rád. - jegyzi meg és én rávezetem a tekintetem. - Én nem lennék ebben ennyire biztos. - jegyzem meg halkan. - Nem arra hogy Salvatore lettél, hanem arra hogy mennyire erős nő vált belőled. Alfonzo nem véletlenül téged tett meg örököséül. Olyan vagy mint ő. - elismerően beszél rólam és apámról is és eléri hogy egy pillanatra elgondolkodjak. Apa lehetséges hogy tényleg azért nem Tinára hagyott mindent, mert úgy gondolta én vagyok az aki elbírja a terhet?! Teszem fel magamban a kérdést de tudom hogy erre választ csak apa adhatna, ő pedig már sajnos nem tud, ezért el is engedem ezt a gondolatot.
Puszedli :D
VálaszTörlésEl sem hiszem hogy eljött az esküvő napja. Sajnáltam Elenat amikor arra gondolt hogy mellette egyetlen családtagja sincs ott a nagy napon, és éppen ezért szerettem még inkább Albertot mint eddig valaha mert ő ott volt Elenának. Erős barátság az övék ami feltétel nélküli szeretetre alapul. Imádom őket együtt. És hááát most már Elena és Gian házasok..szóval csak most kezdődik igazán a sztori. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Hali :)
VálaszTörlésElena nagyon szép a képen, gyönyörű menyasszony és a helyszín is csodás. Maga a rész pedig nekem kifejezetten tetszett, főleg azért mert Gian és Alberto egy légtérben, nyugodtan megtudtak lenni egymás mellett azért hogy Elenat ne bántsák meg. Albertonak is meg volt a véleménye arról hogy Elena szerelmes lett Gianba, de megtartotta magának hogy ne bántsa meg vele Elenát. Ha nem tudnám mit tett Gian a múltban, azt mondanám szerencsés lány hogy két ilyen férfi van mellette. De Alberto miatt mindentől függetlenül szerencsés, Gian meg hát...bízom benne hogy elnyeri majd Elena bocsánatát ha minden kiderül róla. Siess a kövi résszel. Ezer millió pusziii :D
Sziaaa
VálaszTörlésImádtam ezt a részt is. Már alig vártam hogy az esküvő napját lássam és szuper lett. Nagyon tetszett hogy Alberto ismét nagy szerepet kapott benne és ő vezette Elenat az oltárhoz ezzel is támogatva őt. Alberto az egyik kedven szereplőm és örülök hogy Gian megengedte hogy részt vegyen Elena életének egy ilyen fontos napján. Szépen vezetted le az egész részt és az is tetszett hogy Gian büszkén nézte a feleségét. Áh tudod mit? Az egész tökéletes volt. Imádtam. Alig várom a többi részt is. Puszi ❤
Bonjour
VálaszTörlésElena annyira szép, most ezt a képet is alaposan megnéztem amit a részhez kitettél. Gian egy mázlista, mert gyönyörű a felesége kívül és belül is. Elena lelke annyira tiszta, törékeny lány. Éppen ezért jutott megint eszembe hogy Gian miket tett a múltban Elena családjával, és megint elkezdtem aggódni hogy amiatt még lesznek bonyodalmak és Elena biztos össze fog törni. Viszont Lorenzoval is egyet kell értenem abban hogy Elena erős nővé vált. Nagyon tetszett és várom a többit. ❧ ❧ ❧
Szió :)
VálaszTörlésJaaaaj de jóóó! El sem hiszed mennyire vártam már az esküvőt. Egyrészt mert nem voltam benne biztos hogy tényleg összeházasodik Elena és Gian, deee ez a félelmem alaptalan volt szerencsére mert végül összeházasodtak, másrészt pedig aggódtam hogy Gian megszegi az ígéretét Albertoval kapcsolatban, de ez sem történt meg, szóval én most nagyon boldog vagyok. Fantasztikus rész lett. Várom a kövi részt <3
Hello
VálaszTörlésRemek rész lett, szépen kidolgozott tartalmas és a képek is szépek amiket betettél. Vártam már az esküvőt mert így Elena lényegében Gianhoz kötötte magát és ha ezek után derülnek ki Gian dolgai akkor az már komolyabb ügy lesz, hiszen házasok. Elena nem léphet le csak úgy és szeretik is egymást. Szerintem nem csak én várom már hogy Elena megtudja miket tett Gian, mert az nagyot fog szólni. Tetszett. Csak így tovább. ;)
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésSajnáltam Elenat a rész elején, annyira elveszett volt és feszült. Örültem amikor Alberto megjelent és erőt öntött belé, sőt még végig is vezette a szék sorok között. Alberto soha nem hagyta egyedül Elenat és ez is azt mutatja hogy a barátságuk örökre szól és szétválaszthatatlanok. Gian modora és viselkedése is pozitív volt. Mostanában nagyon szeretne Elena kedvében járni. De nem is baj ez sem, mert így tudjuk hogy Gian bármit is tett korábban, mostanra már mindennél jobban szereti Elenat. Tetszett. Nagyon várom a folytatást :)
Hi
VálaszTörlésMondanám hogy sok boldogságot az ifjú párnak de van sejtésem azt illetően hogy bár most már házasok nem tartanak sokáig a nyugodt, boldog percek. De ettől függetlenül én örülök hogy összeházasodtak mert szeretem a párosukt. A kérdés már csak az hogy ki tart e ez a nagy szerelem akkor is ha Gian bűnei felszínre kerülnek. Izgatott vagyok és kíváncsi. Várom a folytatást.🌹
Szia :)
VálaszTörlésAz esküvő helyszíne nagyon szép volt, Elena ruhája pedig gyönyörű. Annak is örülök, hogy Alberto is jelen volt,annak meg pláne, hogy ő kísérte Elenat az oltárhoz, és igaz, hogy Giannal nem lesznek soha jó testvérek, de annyira jó volt látni azt, hogy Elena kedvéért ezen a napon megpróbálkoztak vele. Így legalább az esküvő is botránymentes volt. Lorenzo pedig nagyon szimpatikus. Kíváncsian várom azt, hogy a jachton és a nászúton mi fog történni,ezért kérlek, hogy siess a következő résszel! Puszi :)