33. Rész: Learn how to try with

 ~ Elena Avena Pedersoli ~

A tegnap esti csókunk után sem Alex, sem én nem találtam a megfelelő szavakat. Nem tudtam mit kellene mondanom, vagy egyáltalán meg kell e magyaráznom neki miért csókoltam meg. Azt persze nem kell elmondania hogy miért viszonozta hiszen tudom hogy szeret. Ha a tegnap esti csók hiba volt, akkor én vagyok az aki a bűnös, mert míg Alexet az érzelmei vezérelték, addig én csak....csak kihasználtam őt, pedig nem akartam. A helyzetről amibe saját magamat kevertem bele, az egyik kedvenc filmemben elhangzott nagy igazság jut eszembe, mely szerint: " Ha megvágod magad, folyhat a véred és biztosan érzed a kínt. De ahogy telik az idő, a seb beheged és a fájdalom megszűnik. Sőt, ha gyógyszert teszel rá, akkor még gyorsabban elmúlik. Az az igazán borzasztó seb, amely a szívedet éri, mert az nagyon lassan és nehezen gyógyul be. A bőrödön és a szíveden ejtett sebek nem sokban különböznek, de amíg a vérző ujjadat bekötöd, a szívedet nem tudod, és sohasem lesz a régi azután, hogy megsérült. Azért ne félj! Létezik gyógyír, amely segít helyre hozni az összetört szívet, de ez a gyógyulás nagyon összetett és csak más adhatja meg neked, egyedül nem hat. Az összetört szív csak egyre vágyik, méghozzá a szeretetre. " Meglehet hogy én is emiatt csókoltam meg Alexet. Gian összetörte a szívem, hatalmas sebet ejtett rajtam és Alex irántam táplált szerelmét gyógyírként akartam használni. Minden olyan gyorsan történt és bár még nem érzem a hatását, talán mégiscsak esélyt kellene adnom annak ami Alex és köztem van. Csak egy hete hagytam el Giant, de mintha ezer év telt volna el. Hiányzik, piszkosul hiányzik de amikor Alexel töltöm az időm és nem vagyok egyedül, szinte eszembe sem jut a férjem. Férjem! De furcsa ezt a szót használnom. Nem rég még jelentett nekem valamit, sőt nagyon sokat, mindent jelentett, most viszont hazug szónak érzem. - Elena. - kopogtat a Alex a szobám ajtaján és ezzel kizökkent a gondolataimból de ez nem is baj, mert nem akarok Gianra gondolni. - Igen. - szólok ki és közben felülök az ágyamon. - Jó reggelt. - mosolyogva lép be de meg is áll az ajtóban. - Jó reggelt. - mosolygok vissza rá. - Figyelj! Én csak szeretném ha tudnád hogy ami tegnap este történt az nem változtat a barátságunkon. Biztos megbántad a csókot és én nem akarom hogy emiatt rosszul érezd magad. - komolyan beszél, de zavarban van, nem néz a szemembe. - Alex. - szólítom meg kedvesen. - Nem bántam meg. - mondom ki őszintén. - Nem? - döbbenten pillant rám. - Nem akarok neked hazudni. - sóhajtok fel. - Nem vagyok túl Gianon, nagyon nem vagyok még kész egy új kapcsolatba kezdeni, főleg úgy nem hogy még mindig férjnél vagyok és fogalmam sincs mit hoz a jövő és hogy a szervezet milyen ítéletet mond majd felettünk és Gian felett. - beszélni kezdek és szinte ömlenek belőlem a szavak. Úgy érzem mindent megoszthatok Alexel mert ő meg fogja érteni. - De azt tudom hogy szeretek veled lenni. - nézek rá miközben kimászom az ágyból és közelebb sétálok hozzá. - Hálás vagyok neked azért hogy szó szerint mindenben mellettem állsz, hogy türelmes és megértő vagy velem. Fontos vagy nekem és esküszöm én lennék a legboldogabb ha a szerelem amit Gian iránt érzek, az elmúlna és te vennéd át a helyét a szívemben, mert tudom hogy te soha nem törnél össze. Már most sokkal jobban bánsz velem, mint őt. Alex én...szeretni akarlak de még nem érzem magamban. Érted? - előtte állva kérdőn nézek fel rá. - Értem. - bólint. - Bármit megtennék érted Elena. Évek óta szerelmes vagyok beléd. Amióta elkezdtem az apádnak dolgozni, az első pillanatban amikor megláttalak beléd szerettem. Ezért sem hagytalak magadra amikor mindenki ott hagyott apád temetésének napján. Nem várok el tőled semmit, ezt tudnod kell. Megértem hogy most mi zajlik le benned, meg kell még küzdened sok mindennel de én várok, amíg csak kell. És ha soha nem fogsz szeretni én azt is elfogadom, de én akkoris mindig melletted leszek, ha csak barátként lesz rám szükséged, akkor csak a barátod leszek. - mondja őszintén. A szavai meghatnak, elérzékenyülve fogadom a szavait és rá kell jönnöm hogy Alex valóban jó ember. - Nem akarom hogy bajod essen. - sóhajtok fel, ahogy eszembe jut Gian és hogy mit tenne Alexel ha ezt tudná. - Nem fog bajom esni. Ne aggódj. - mosolyog le rám. Ahogy egymás szemeibe nézünk megint elfog a vágy hogy megcsókoljam. Furcsa érzések kavarognak bennem. Évekig dolgozott apámnak, minden nap láttam őt, de csak az elmúlt egy hétben merült fel bennem ez az új érzés iránta. - Alex. - suttogom a nevét miközben egyik kezem az övébe simítom. Egy pillanatra lenéz az összefonódó ujjainkra majd ismét a tekintetembe veszik el az övé. - Igen? - kérdezi lágyan. - Csókolj meg. - kérem szinte hang nélkül. - Biztos vagy benne? - meglepett de közelebb lép hozzám. - Szeress hogy szerethesselek. - mosolygok rá. Bízom benne hogy ha hagyom Alexnek hogy szeressen, akkor az a szerelem az én szívem darabjait is egybe forrasztja és képes leszek én is úgy szeretni őt ahogy megérdemli. Tudom a szerelmet nem lehet erőltetni, én mégis esélyt akarok adni kettőnknek. Giant végleg el kell engednem, nem szerethetem, ki kell ölnöm magamból még a gondolatát is azok után amit tett. Ez az egyetlen út ami járható. Ha beleszeretek Alexbe talán sikerül Giant örökre kivernem a szívemből. - Elena. - hajol ajkaimra és gyengéden csókol amit azonnal viszonzok is. Kezeimmel felsimítok a mellkasán majd a nyakát átölelve vonom őt szorosabban magamhoz, míg ő a derekamat öleli át. A meghitt pillanatot a telefonja csörgése szakítja meg és mi szét is válunk. Kezébe veszi a mobilját és felsóhajt. - Stefano hív. - jegyzi meg és fogadja is a hívást. Az arcára minden érzelem kiül ahogy hallgatja a vonal másik oldalán beszélőt. - Nem, az nem lehet. - idegesen kezd el fel-alá járkálni. - És akkor most mihez kezdünk? - kérdezi feszülten. - Bassza meg. Jó, este hívlak. - bontja a vonalat és a telefont dühösen az ágyra dobja. - Mi történt? - kérdezem aggódva és vállánál fogva magam felé fordítom. - Gian, megölte Lorenzot. - kezei ökölbe szorulnak, én pedig csak ledermedve nézek magam elé. - Ne félj, jó? - azonnal magához ölel amikor érzékeli hogy remegek és a könnyeim már szabad utat törtek maguknak. - Miért tette? - hebegem kábán. - Valahogy megtudta hogy segít nekünk és azt is tudja hogy velem vagy. Árulásnak vette és példát akart mutatni a szervezet többi tagjának azzal hogy megölte Lorenzot. Azért hogy senki ne merjen lázadni ellene. - a hátamat simogatja miközben beszél, én pedig szorosan bújok az ölelésébe. - Ide jön? - kérdezem félve. - Nem tudja hogy itt vagyunk. - csóválja a fejét. - De este még beszélek Stefanoval hogy mit tegyünk. - teszi hozzá és érzem a hangján hogy bár magabiztosnak akar tűnni, ő is aggódik. - Gian egy szörnyeteg. - zokogok fel ahogy eszembe jut hogy Lorenzo már ki tudja hányadik áldozata. Egy kegyetlen gyilkoshoz mentem hozzá, egy szörnyetegbe szerettem bele. - Nem adjuk fel Elena. Megfizet mindenért. - Alex két keze közé fogja az arcom és a szemeimbe néz. - Remélem. - bólintok és ajkaimat Alexére simítom, szükségem van a csókjára hogy elterelje a figyelmem minden másról és hogy megnyugodjak.