~ Elena Avena Pedersoli ~
Ujjaim ütemesen dobolnak az asztalon a bögre kávém mellett, a bennem dúló feszültségről árulkodva. Nem tudom, hogy mit csináljak. Alberto reggel elment itthonról hogy az édesanyjával töltse a délelőtött, Gian nem tudom hol van, és ez jól is van így. Nem akarok vele még véletlenül sem összefutni, nem akarom őt látni, ami tudom nehéz lesz, tekintve hogy egy házban élünk és tudom hogy valahol itt van az épületben hiszen a kocsija kint áll a felhajtón a ház előtt. Tanácstalan vagyok azt illetően hogy mihez kezdjek a rám zúdult rengeteg magányos szabadidőmmel. Percek telnek el míg a kávéspoharam teljesen kiürül és addigra a tervem is megszületik a mai napra nézve. Festeni fogok. Jót fog tenni nekem, ha máshogy nem is tudom, legalább így levezetem a feszültséget. Lefestem az érzéseket amik bennem tombolnak. Az elhatározásom szikla szilárd és a földszinten berendezett festő szobámba vonulok. Ahogy belépek a szobába, megrohamoznak az emlékek. Gian tudva hogy szeretek festeni, meglepett ezzel a helységgel, a nászutunkról haza érkezve már készen állt hogy használatba vegyem. Házasságunk első egy hónapjában számtalanszor szeretkeztünk itt. Könnyek szöknek a szemembe a sok emléket látva magam előtt. A vászon előtt ülök és Gian hátulról átölel, a nyakamba csókol és azt suttogja hogy "szeretlek, bébi"....megrázom a fejem hogy kiverjem az emléket belőle, sajnos a szívemből nem tudom törölni. Lehunyom a szemem ahogy egy újabb emlék villan fel, ismét egy amiben Gian szerelmet vall nekem. - Hazug. - sírva dobom az ecset tartó dobozom a
félkész festményemnek amin Gian arca díszeleg. - Hogy tehetted ezt velem? - rogyok le a kép előtt, mintha az választ adhatna a fájdalmas kérdésemre. - És én miért szeretlek még mindig, ennyire? - térdeimet átölelem és zokogva nézem a képet. Annyira élethű, soha nem tartottam magam tehetséges festőnek, de most el kell ismernem hogy Gian arcképe tökéletesen sikerült. Hosszú percek telnek el mire képes vagyok megnyugodni, rendezi a légzésem és felállni a padlóról. Az álványról leemelem Gian arcképét, képtelen vagyok tönkre tenni, ezért csak a falnak támasztom, úgy hogy a kép nézzen a fal felé, hogy én még véletlenül se lássam. Majd egy teljesen üres, tiszta vásznat teszek az álványra hogy újabb művet készítsek. Leülök a székemre és megnedvesítem az ecsetet amit először kiválasztottam. A kezemet hagyom hogy magától haladjon jobbról balra és balról jobbra. A színek kavalkádja tölti meg a fehér anyagot és én egy óra elteltével sem tudom megmondani pontosan mit is ábrázolok és hogy mi lesz belőle a végén, az utolsó ecset vonásnál. - Elena! - egy ismerős hang csapja meg a fülem amely most düht sugároz magából. Felsóhajtva teszem le a kezemből az ecsetem és fordulok meg hogy szembe nézzek a váratlan és egyáltalán nem kívánatos vendégemmel. - Mit akarsz Dante? - kérdezem halkan. Nincs erőm gúnyolódni vagy veszekedni vele, ezért csak várom hogy közölje miért jött. - Van fogalmad róla hogy mit tettél? - ragadja meg a felkarom, az ujjai a bőrömbe marnak és én felkiáltok a hirtelen fájdalomtól, miközben leránt a székemről. - Én mit tettem? - nézek a szemébe és próbálom magam kiszabadítani, de túl erősen fog. - Rá sem ismerek a fiamra. - kiált fel és ránt rajtam egyet amivel szintén fájdalmat okoz. - Megőrjítetted te kurva. - keze lendül és arcomon csattan. Én azonnal a földre esek és érzem ajkaim között a vérem fémes ízét. Dantét még soha nem láttam ilyen vadállatnak, most először félek tőle. - A szervezet széthullik mert a fiam összeomlott miattad. Sorba gyilkolta le a vezetőket akik miatt most bosszút forralnak ellene. A halálát akarják. - újabb ütést mér rám minek következtében a fejem a padlónak csattan. - Hagyd abba. - kérem miközben próbálok a földön elmászni tőle, de ő ezúttal belém rúg. - A több mint százhatvan éves szövetség darabjaira hullott. És erről csak te tehetsz. - köpi a szavakat az arcomba miközben hajamnál fogva emel fel a földről. - Megöltétek az apámat. - könnyes szemekkel nézek fel rá és érzem hogy már több sebből vérzek. Az oldalam sajog ahol az előbb megrúgott és szinte semmi erőt nem érzek magamban. - Az apád egy senki volt ahogy te is az vagy. A szervezet szégyenfoltjai. - újra és újra megüt. - A fiam még hálás lesz érte hogy megszabadítom tőled. - kezébe veszi a fegyverét és rám fogja. - Húzd meg a ravaszt. - kiáltok rá. - Nekem teszel vele szívességet. - mondom hasonló hangnemben. Lehet hogy a halál lenne számomra a megváltás. - Tedd meg! - térdelek előtte míg a pisztolya csöve a homlokomnak támasztva várja hogy megadja nekem amire már felkészültem. Lehunyom a szemem és várom hogy a fegyver elsüljön, a következő pillanatban pedig hallom is a lövést, egészen közelről de én nem érzek semmit. Lassan nyitom ki a szemeimet és akkor pillantom meg az előttem heverő Dante holttestét. Felsikítok és az ajtó felé kapom a tekintetem ahol Gian áll, fegyverrel a kezében. - Meg...megölted az apádat. - elszörnyedve mondom ki a szavakat. - Megmondtam neki hogy ha mégegyszer kezet emel rád megölöm. Ő választotta ezt a sorsot. - érzelemmentes hangon válaszol. - Ki vagy te? - nézek rá sírva. Persze megmentette az életem és engem választott az apja helyett, de az ég szerelmére....megölte az apját. - Elena, nem volt más választásom. Az életed volt a tét az övével szemben. A sajátomat is oda adnám érted. - közelebb sétál és a kezét nyújtja felém hogy felsegítsen. - Ha köszönetet vársz, felejtsd el. - ellököm magamtól a kezét és egyedül próbálok felállni, de mindenem sajog. - Ne makacskodj. - megragad és az ölébe vesz. - Tegyél le. - követelem hisztérikusan. - Felviszlek a szobádba, felhívom Albertot hogy jöjjön hozzád és orvost is hívok. Rendben? Engedd hogy felvigyelek a szobába és látnod sem kell utána, rendben? - szinte könyörög. A szemei csillognak, szomorúságot sugároznak. Annyira sajnálom hogy eddig fajultak a dolgok. - Oké. - bólintok végül és ő elindul velem a karjaiban, az emeletre. Fejem erőtlenül hajtom a vállára és lehunyom a szemem. Mélyen magamba szívom az illatát és titkon sóvárgok hogy maradjon mellettem, de tudom hogy nem lenne szabad erre még csak gondolnom sem, mert bűn a szerelem amit iránta érzek...
Puszedli :D
VálaszTörlésOMG! Na erre aztán tényleg nem számítottam, mármint arra ami a rész végén történt. Dante egy vadállat volt és megérdemelte a halált, de soha egy pillanatra sem fordult meg a fejemben korábban hogy ha esetleg meg is hal, akkor Gian lesz az aki végez vele. Hatalmas meglepetés volt és Gian szerintem jól is tette hiszen Elena élete veszélyben volt. Azt viszont nem tudom megérteni hogy Elena miért haragszik Gianra amiért megölte Dantét, hiszen érte tette. Kíváncsian várom hogy mi lesz ezek után. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Szió :)
VálaszTörlésBasszus, ez a rész nagyon izgalmas volt. Az elején ahogy Elena festegetett és közben Gianon járt az esze, nagyon tetszett, majd berobbant Dante mint valami eszelős és rátámadt Elenára. Gian a szememben ezúttal megmentőként tündököl, nem hibáztatom az apja megöléséért és biztos vagyok benne hogy még ha nem is mutatta ki, Giannak ez nem volt könnyű, de Elena fontosabb volt neki mint az apja. Nagyon várom a kövi részt <3
Sziaaa
VálaszTörlésA rész elején Elena szenvedése és Gian festményének feltett kérdései meghatóak voltak, aztán jött a sokk Dante személyében. Eddig is utáltam őt, na de amit most tett arra nincsenek szavak. Nagyon sajnáltam Elenát és aztán Giant is mert nem lehetett neki könnyű a saját apjával végezni. A hideg is kirázott. Maaajd ezek után Elena még majdnem csak bűntudatot akart emiatt is kelteni Gianban, az nem volt valami kedves tőle, sőt Elena annál a résznél nagyon unszimpatikus volt. A legmeghatóbb nekem mégis a leges legvége volt: " Mélyen magamba szívom az illatát és titkon sóvárgok hogy maradjon mellettem, de tudom hogy nem lenne szabad erre még csak gondolnom sem, mert bűn a szerelem amit iránta érzek..." - Annyira gyönyörű rész volt ez is. Várom a következő részeket is. Puszi ❤
Hello
VálaszTörlésIsmét egy szépen, gondosan felépített, tartalmas és részletgazdag fejezetet olvashattam amit köszönök neked. Elena fájdalma továbbra sem múlik és ezért borzasztóan sajnálom, a világ legnehezebb dolga lehet úgy a szerelme mellett élni hogy gyűlölni próbálja. Dante megjelenése váratlan volt és nagyot szólt. Teljesen elment az esze, rossz volt nézni ahogy bántalmazta Elenát. Én őszinte leszek, örültem és örülök annak hogy Gian lelőtte. Dante nem olyan szereplő volt akinek a halála könnyeket csalt volna a szemembe. Remek rész volt. Csak így tovább ;)
Hali
VálaszTörlésNos kb. tátott szájjal bámulok a mobilom kijelzőjére és még most sem tudtam felfogni ami történt. Az egész annyira részletesen volt leírva hogy úgy éreztem magam olvasás közben mintha ott lennék abban a szobában és látnám, végig nézném azt amit Dante tesz Elenával. Tiszta libabőr vagyok még most is. Nekem ez a rész nagyon de nagyon tetszett, attól függetlenül is hogy megrázó volt Elena szenvedéseit látni. Viszont Gian, atya ég. Megölte az apját. Váratlan fordulat volt ez most. Kell egy kis idő hogy feldolgozzam az tuti. Siess a kövi résszel. Ezer millió pusziii :)
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésNem hittem hogy valaha ezt mondom, de én kezdem Elenát nagyon utálni. Ebben a részben, pontosabban a végén ahogy megint Gianal bánt az már több a soknál. Értem én hogy sértett és meg van bántva stb. Na de ne menjen már el amellett hogy Gian életében mindig is Dante volt a példakép, tisztelte és követte őt mindenben, és most képes volt a saját apját lelőni azért hogy Elena életét megmentse. Ha Elenának ez nem elég bizonyíték arra hogy Gian mennyire szereti őt, akkor itt az a helyzet hogy már ott tartunk hogy Elena az aki nem érdemli meg Giant és nem fordítva. Bízom benne hogy Elena most már összekapja magát, mert hülyén viselkedik. De tetszett a rész, naná hogy tetszett. Nagyon várom a folytatást :)
Bonjour
VálaszTörlésA szívem szakad meg Gianért, de komolyan. Elena olyan szívtelen volt vele ebben a részben. Ismeri Giant, tudja hogy mit jelentett neki Dante. Miért nem tudott vele együttérzőbb, kedvesebb lenni? Gian mindig mindenben mellette áll, de Elena annyira hálátlan tud lenni. Én csak Giant sajnálom, azért is ahogy Elena vele viselkedik és azért is mert annyi gyilkosság után ismét meg kellett húznia a ravaszt, de ezúttal egy számára fontos ember ellen. Szívfacsaró rész volt. Hihetetlenül imádom ahogy írsz. Nagyon tetszett ez a rész is. Várom a többit. ❧ ❧ ❧
Szia :)
VálaszTörlésElena festménye nagyon jól néz ki Gianről. Elenaért aggódtam ebben a részben,amikor Dante ütötte-verte őt. Valahol Dante haragját is megértem, hiszen aggódott a fiáért, és nem akarta a halálát, viszont a viselkedésével a saját sorsa érte utol: Gian beváltotta a fenyegetését, és hideg vérrel megölte őt. A saját apját, aki akármilyen gonosz is volt, elvégre a maffia családok tagja, de Gian és Alberto számára fontos ember volt.Giant is nagyon sajnáltam ebben a részben pont ezért. Remélem, hogy Elena hamar felépül. Puszi :)