~ Elena Avena Pedersoli ~
Idegesen járkálok fel-alá a nappaliban míg Alberto és Greta a kanapén ülve a tekintetükkel követik minden mozdulatomat. Feszült vagyok és aggódok. Hogy miért?! Azt kérdezni is felesleges, mert mindig csak a férjem az aki miatt aggódnom kell. Most is ő az aki nincs itt és egyikünk sem tudja hol van és hogy mikor ment el itthonról. Én a délelőttöt Albertoval töltöttem a konyhában, ismét közös főzőcskével próbálkoztunk, Greta pedig a hátsó teraszon olvasta az egyik kedvenc regényét. Gian a figyelmetlenségünket kihasználva lépett le itthonról és ezért most haragszok rá. - Rohadt dühös vagyok. - jegyzem meg még mindig járkálva. - Nyugodj meg Elena. - kéri kedvesen az anyósom de képtelen vagyok rá. - Vadásznak rá, minden percben az életére törhetnek és nem szólt egy szót sem arról hogy hová megy. Mi van ha már holtan fekszik valahol? - kiáltok fel és még a gondolata is könnyeket csal a szemembe. - Hogy lehet ennyire hülye? Ennyire felelőtlen? Ennyire...áhw. - szinte belevetem magam a fehér fotelba ami nagy huppanással fogadja a dühkitörésem. - Gian tud magára vigyázni. Kérlek ne kezeld úgy mintha valami gyerek lenne aki elkószált az anyja szoknyája mellől. - szólal meg Alberto is, de nekem nem tetszik amit mond. - Őt véded? - vonom kérdőre. - Nem védek senkit Elena, de túlzásokba sem kell esni. Felnőtt férfi. Komolyan le kell adnia neked hogy mikor hová megy? Vagy esetleg engedélyt is kérjen? - kérdezi majd vállat von. Értem mit mond és persze igaza van, Gian nem tartozik nekem elszámolással, de könyörgöm...legalább arra lenne tekintettel hogy féltem az életét főleg most hogy a halálát akarják. - Nem erről van szó. - sóhajtok fel. - Csak aggódok érte. - vallom be. - Mi is drágám. - Greta mosolyog rám és mind a hárman várjuk hogy Gian haza érjen, lehetőleg épségben. Már este nyolcat üt az óra amikor a bejárati ajtó kinyílik és ő szinte berohan a házba. - Oh, itt vagytok? - néz ránk meglepve. - Rád várunk. Hol voltál? - állok fel és azonnal kérdőre is vonom. - Mindjárt elmondom szívem, ülj le. - mosolyodik el, de én még mindig dühös vagyok. - Eddig is ültem. - morgok az orrom alatt. - Kérlek bébi, jó híreket hoztam. - Gian elém sétál és egy gyors puszit nyom az ajkaimra majd elszakad tőlem és végig néz mind a hármunkon. - Alkut kötöttem Cassettivel. - jelenti ki határozottan. - Tessék? - kiáltok fel. - Elfogadtad az ajánlatát? - Alberto kérdőn néz a bátyjára. - Elfogadtam. - Gian bólint és én már tényleg semmit sem értek, és ahogy Greta arcát nézem ő is egy cipőben jár velem. - Miről beszéltek? Milyen alkut? - szinte követelem a választ és most dühös vagyok Albertora is mert ezek szerint van valami amit ő már tud egy ideje, csak nem mondta el. - Christian felajánlotta hogy ha lemondok a vezetői jogaimról a részére, akkor elhagyhatom veletek az országot és valahol máshol új életet kezdhetünk. - Gian válaszol és engem meglep amit hallok. - Jól értem? Kilépsz a maffiából? - kérdezem döbbenten. - Igen. - Gian mosolyog rám és át akar ölelni de én lefejtem magamról a kezeit. - Nem gondoltad hogy esetleg megbeszélhetnénk ezt az egészet, tudod mint egy normális házaspár? - dühösen nézek rá. Nem azért haragszok rá mert kilépett a szervezetből, hanem azért mert titkolózott előttem. - Elena, nyugdt életre vágytál, mondtam hogy elintézek mindent. Nincs időnk vacakolni. Holnap már utazunk. - közli és én egyszerűen nem találok szavakat. - Csak azt csomagoljátok be ami nagyon szükséges. - teszi hozzá és Greta boldogan áll is fel a kanapéről. - Büszke vagyok rád kisfiam. - mosolyogva simít végig a fia arcán majd elvonul hogy csomagoljon, Alberto pedig utána megy hogy segítsen neki, így Gian és én kettesben maradunk a nappaliban. - Miért nem örülsz? - von kérdőre Gian és én csak felsóhajtok. - Ezt akartad. Nem? - emeli meg a hangját, érzem hogy kezd ő is dühös lenni, valószínüleg nem ezt a reakciót várta tőlem. - De. - kiáltok fel. - Ezt szerettem volna igen. - mondom miközben elindulok az emeletre de ahogy elahaladok mellette elkapja egyik kezem és visszaránt maga elé. - Mi a bajod? - kérdezi ingerülten. - Kihagytál az egészből. - nézek fel rá csalódottan. - Alberto tudott róla, nekem meg nem mondtál semmit. A feleséged vagyok. - kiabálva közlöm vele az utolsó mondatom. - Olyan döntést hoztam ami neked jó. - feleli és az én tenyerem az arcán csattan, ahogy pofon vágom az arca elmozdul a rá mért erőtől. - Nem fogok leélni veled egy életet úgy hogy mindennap emlékeztetsz majd rá hogy lemondtál értem a kibaszott maffiádról. - közlöm vele, majd szét vet a düh. - Nem kényszerítettelek. - rántom ki a kezem az övéből és sietős léptekkel megyek fel a hálószobába. De nem sokáig élvezhetem a magányt, mert követ engem. - Én is ezt akarom. Kettőnkért tettem. - hatalmas csattanással csapja be maga után az ajtót ahogy belép a szobába. - Egyedül döntöttél, nem beszéltél Christian ajánlatáról és kurvára biztos vagyok benne hogy ezt a döntésedet meg fogod bánni. Nem akarom hogy meggyűlölj valami miatt amit te választottál. - már sírva dobom az egyik bőröndöm az ágyra és kezdek el bele a ruháim közül is néhányat bepakolni. - Nem fogom megbánni. - tiltakozik határozottan. - Nem? - pillantok fel rá kérdőn. - Biztos? - feszülten túrok a hajamba ami most jobban idegesít mint valaha, ahogy az arcomba lóg és a könnyeim miatt a bőrömre ragadnak a tincsek. - Fogd már fel hogy szeretlek. - üvölti és lesöpri az ágyról a bőröndöm minden holmimmal együtt amit már bele pakoltam. - Életem legnehezebb döntését hoztam meg, igen egyedül mert ezt nekem kellett meglépni és nem neked. Nem kértem ki a véleményed mert tudtam hogy te mire vágysz. Sokat gondolkodtam ezen az egészen, az elmúlt éveimen, a szervezeten, a házasságunkon a lehetőségeinken és csak egy megoldás volt arra hogy téged boldognak lássalak. Döntöttem és így döntöttem. Fejezd be a hisztit és inkább tervezzük meg együtt a közös jövőnket. - beszél már higgadtabban. - Kérlek. - teszi hozzá végül lágyan és én csak figyelem őt. - Elena. - szólít meg amikor nem reagálok. - Oké. - bólintok, így hogy belemondta az arcomba hogy miért nem vont bele a döntésbe már mindent értek. - Szóval? Hol szeretnél élni? - kérdezi és közben visszatesz mindent az ágyra amiket az előbb a földre hajított. - Nem tudom. - leülök mellé és felé fordítom a fejem. - Talán London? - vetem fel egy ötletként. - Azért mert Alberto is ott él? - mosolyodik el halványan. - Szerintem a család maradjon közel hozzánk. - vonom meg a vállam. - Ha már ennyire bizalmas lett a kapcsolatotok. - utalok arra hogy egyedül Albertoval osztotta meg Cassetti ajánlatát. - Rendben. - egyezik bele és ennek szívből örülök. - Megnyugodtál? - kérdezi miközben megfogja egyik kezemet és egybe fonja ujjainkat. - Előbb még kérdeznék valamit. - komoly tekintettel nézek a szemeibe. - Kérdezz. - bíztat kedvesen. - Szeretsz annyira hogy soha ne bánd meg a döntést amit most hoztál? - kérdezem teljesen komolyan. - Hogy szeretlek e annyira? - kérdez vissza meglepetten. - Bébi. - neveti el magát. - Te vagy az életem, hogyan bánhatnék meg bármit is amíg te velem vagy? - szabad kezével végig simít az arcomon. - Szeretlek. - suttogom elérzékenyülve. - Nem jobban mint én téged. - mosolyogva hajol ajkaimra, lágyan csókol és el is szakadna tőlem de én nem hagyom. Szükségem van rá, arra hogy csókoljon, simogasson, szeressen és öleljen. Egy új közös élet kapujában...
Hali :)
VálaszTörlésHálás vagyok amiért még így az utolsó előtti részben kaphattam egy adag Elena&Gian féle veszekedést. Tudod mennyire szeretem a heves vitákat amik vagy békülős szexbe vagy egy romantikus szerelmi vallomásba torkollanak. Most utóbbit kaptam és totálisan elégedett vagyok. De megjegyezném hogy ebben a vitában Giannak volt igaza. Elena hisztije számomra érthetetlen. De a lényeg hogy minden happy lett a végére. Ezer millió pusziii :)
Puszedli :D
VálaszTörlésEz a rész egyszerűen fantasztikus volt. Imádtam Albertot ahogy megmondta Elenának a véleményét. " - Gian tud magára vigyázni. Kérlek ne kezeld úgy mintha valami gyerek lenne aki elkószált az anyja szoknyája mellől (...) Nem védek senkit Elena, de túlzásokba sem kell esni. Felnőtt férfi. Komolyan le kell adnia neked hogy mikor hová megy? Vagy esetleg engedélyt is kérjen? " - Albertonak megint nagyon igaza volt mindenben. Elena túl tolta és az a hiszti amit levágott amikor Gian bejelentette a jó hírt, nem is értem. Gian szerencsére higgadt tudott maradni, már amennyire de megtudták beszélni. Örültem nekik. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Hello
VálaszTörlésElena ebben a részben nekem nagyon nem volt szimpatikus. A jó ég tudja már hogy mióta rágta Gian fülét hogy utálja a maffia életet és most hogy Gian kilépett az volt a legnagyobb gondja hogy nem beszélte meg vele. Gianak igaza volt abban hogy ezt a döntést elsősorban neki kellett meghoznia nem Elenának, hiszen Gian mondott le mindenről, azt pedig mindenki tudja már jó ideje hogy Elena mit akar. Gian hozott egy érett és jó döntést, Elenának pedig mostantól nyugodt élete lehet amire vágyott. Mi kell neki ennél több?! Remek rész volt és az külön tetszett hogy Alberto is Gianak adott igazat. Tetszett ;)
Szió :)
VálaszTörlésValamilyen szinten megértem hogy Elena miért borult ki ebben a részben. Egyrészt ugye Gian nem rég sérült meg és vadásznak rá, ő meg szó nélkül lépett le. Aztán ugye ott van az alku amit Elena megkérdezése nélkül kötött meg, értem hogy Elenának mi volt ezzel a baja és a félelme is jogos azzal kapcsolatban hogy Gian megbánhatja később hogy Elenát választotta a maffia helyett. Viszont Giant ismerve soha nem bánja meg. Gian most hozta meg a jó döntést amivel boldoggá tett mindenkit. Örülök hogy Londonban kezdenek új életet. Szipi-Szupi rész volt <3
Hi
VálaszTörlésJaj ez az Elena olyan hülyén tud néha viselkedni. Nekem mindigis Gian volt a kedvencem, persze Elenát is kedvelem, de most kábé semmiben sem volt igaza. Inkább értékelhette volna hogy Gian milyen nagy áldozatot hozott érte, plusz gondolhatja hogy egy ilyen nagy döntést csak alapos megfontolás után hozott meg a férje. Innen nincs visszaút és ezt Gian tudta, de ennek ellenére is kilépett a maffiából vagyis Elenának nincs mitől félnie. Gian őt szereti a világon a legjobban. És ez az amiért mindigis Gian volt és lesz a kedvencem az egész sztoriban. 🌹
Bonjour
VálaszTörlésSzegény Elenat sajnáltam hogy annyira aggódott Gianért aztán meg felhúzta magát azon hogy Gian alkut kötött Christiannal a háta mögött, sőt hogy Alberto erről mindvégig tudott. Én megértem ha kicsit becsapva érezte magát emiatt, de már nem is számít semmi, mert a fontos az hogy ők négyen, Greta, Alberto, Gian és Elena új életet kezdhetnek távol a maffiától és közel egymáshoz. Így hogy Alberto lakhelyéhez közel maradnak, még több esélyt látok arra hogy Gian és Alberto jó tesók legyenek. Ez is egy nagyon király rész lett. ❧ ❧ ❧
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésNem is Elena lenne ha nem kelt volna ki így magából még akkoris ha Gian konkrétan mindent úgy csinált ahogy azt Elena akarta. Oké persze lehetne kötekedni hogy Gian titkolózott és titokban döntött egyedül a közös életükről, de azt gondolom hogy Elena fel tudja fogni azt hogy Gian egyedül kellett hogy döntsön és képes is volt rá. Persze amikor Gian elmagyarázott neki mindent Elena is megnyugodott és jó volt ismét békében látni őket. Heves kapcsolatuk van de éppen ezért izgalmas a házasságuk. Nagyon kedvelem őket. Jó kis rész volt. Tetszett. :)
Sziaaa
VálaszTörlés" Szükségem van rá, arra hogy csókoljon, simogasson, szeressen és öleljen. Egy új közös élet kapujában... " Már önmagában ez a befejezés is alkalmas lett volna a tökéletes lezáráshoz, de örülök hogy lesz még egy Epilógus amit még nem olvastam ugyan el, de nagyon remélem hogy ott már minden boldog és szép. Kíváncsi vagyok hogy most hogy új életet kezd az egész család, kinek hogyan alakul a sorsa. Elképesztően fog hiányozni mindenki. Sietek Epilógust olvasni, ezt a részt imádtam. Puszi ❤
Szia :)
VálaszTörlésElenanak igazat kell adnom, mert igaz hogy Gianak kellett meghoznia a döntést de át kellett volna beszélnie Elenával mert ő a felesége. Beszélhetett volna vele Christian ajánlatáról úgy ahogy Albertoval tette. De ami történt az megtörtént és a lényeg az hogy Gian és Elena együtt vágnak bele az új közös életükbe. Izgatottan várom a lezárást megyek is falni a sorokat 😘
Szia :)
VálaszTörlésAnnak nagyon-nagyon örülök, hogy Elena és Gian Albertoval és Gretaval új életet kezdenek, és ráadásul Londonban, hogy közel legyen Albertohoz. Viszont Elenat is megértem, elvégre a házaspároknak együtt kell döntéseket meghozni. Gian pedig végre normális, emberi életet élhet, anélkül, hogy ölne vagy ott lihegne a nyakában a maffia. Kívánok nekik boldog életet. Puszi :)