Epilógus

 ~ Elena Avena Pedersoli ~ 

Az élet döntések sorozata amelyek meghatározzák a sorsunkat. Számtalan rossz döntés van már mögöttünk, de van egy kivételesen jó is, mégpedig az amit Gian hozott meg egy évvel ezelőtt amikor kilépett a maffiából és Londonba költöztünk távol minden addigi borzalomtól. Az elmúlt egy év szinte csak úgy elrepült és minden másodperce tartalmas volt, hiszen egy egész életet építettünk újjá. Új otthonunk helyszínéül Londont választottuk, itt telepedtünk le hogy közel legyünk Albertohoz is és persze Greta is itt vett magának egy kis lakást ahol egyedül él, de már nem biztos hogy sokáig. Néhány hónapja randizgat, ami először Gianak nem nagyon tetszett, félti az anyját, de én azt gondolom hogy Greta nagyon is jól teszi hogy éli a saját életét, úgy ahogy ő szeretné. Dante nélkül végre szabad és csak azzal kell törődnie hogy neki mi a jó. Greta valósággal kivirult és öröm nézni ahogy mindig boldog mosoly ül az arcán. Alberto nagyjából fél órára lakik tőlünk, a barátnőjével, pontosabban Blaise most már a menyasszonya. Szóval Alberto élete is sínen van. Amikor elhagytuk Palermót, Gian a kimenekített vagyonból bőven adott az anyjának és Albertonak is így nem csak mi hanem ők is új életet kezdhettek némi induló tőkével. Ami minket illet, nos az elején nem volt minden szuper, sok nehézséggel járt beilleszkedni egy olyan világba amit korábban mi nem ismertünk, most ezt úgy értem hogy Gian agresszív énjét teljesen ki kellett törölni és ehhez idő kellett. Gian nem az a fajta férfi aki könnyen veszi ha parancsolgatnak neki, így természetesen nem is akart főnököt magának, ezért végül saját céget alapított ami szerencsére jó döntésnek bizonyult. Gian a saját maga főnöke, vannak beosztottjai akiknek parancsolgathat persze csak finoman, hiszen ez itt már nem a maffia világa. És sikeres üzletember lett belőle, egy percig sem kételkedtem abban hogy sikerülni fog neki, mert ő a legerősebb akaratú ember akit valaha ismertem, céltudatos és soha semmit nem ad fel, ennek pedig meg is lett az eredménye. Ami engem illett egy festmények restaurálásával foglalkozó cég munkatársa lettem, már majdnem fél éve és imádom. Mindig is szerettem festeni és most igazán gyönyörű festmények között töltöm a munkaidőmet. Hát kellhet e ennél több az embernek?! Amióta új életet kezdtünk minden nap hálát adok a sorsnak vagy Istennek, ki hogy hívja, azért hogy életben vagyunk, szeretjük egymást és olyan boldog vagyok hogy azt leírni nem lehet szavakkal. - Milyen napod volt bébi? - Gian csókkal fogad amikor a fürdőbe sétálok. Éppen fürdeni készül és csábító a gondolat hogy én is csatlakozzak hozzá a habok közé. - Fárasztó. - sóhajtok fel. - De végre hétvége. - teszem hozzá mosolyogva. - Bárcsak én is ennyire tudnék örülni a mostani hétvégének. - jegyzi meg miközben elmerül a kádban. - Alberto eljegyzését meg kell ünnepelnünk. - mondom kedvesen miközben sorban dobálom le magamról a ruháimat. A hétvége Alberto és Blaise eljegyzéséről fog szólni, amit én már nagyon várok. - Nem az eljegyzéssel van a baj hanem anyám most mutatja be nekünk az új pasiját. - feleli kedvetlenül. - Édesanyád megérdemli hogy boldog legyen. - megfogom a kezét amit feltart nekem hogy besegítsen maga mellé a kádba és én kellemesen felsóhajtok ahogy a melegvíz egész testemet ellazítja. Háttal ülök le a lábai közé, így a mellkasának tudok dölni és élvezhetem a habok és a meleg víz mellett az érintését is. - Tudom és igazad van. - mondja halkan majd kezei máris szabadon simogatnak ahol csak ér. - Gian. - kuncogok fel, ahogy jobb kezével egyik vállamra simítja a hajam és a másik, szabadon maradt felületet kezdi el édes csókokkal behinteni. - Olyan gyönyörű vagy. - suttogja a bőrömbe. - Te is az vagy. - jegyzem meg. - Igen? - nevet fel önfeledten. - Hát köszönöm. - csókolgatja a vállam. - Mármint szép vagy, jóképű, szexi, olasz csődör. - sorolom nevetve a jelzőket. - Még a végén elpirulok. - jól szórakozik és ez az a hangulat ami az elmúlt egy évünket jellemzi. Amióta a maffiától távol vagyunk, nyugodt, békés, boldog életünk van, olyan amilyenre mindig is vágytam. - Boldog vagy? - szalad ki hirtelen a kérdés a számon. - Nem tűnök annak? - kérdez vissza. - De igen, csak...- hirtelen komolyra vált a hangom. - Nem bántad meg? - újabb kérdést teszek fel. - Az érdekel megbántam e hogy a maffia helyett téged választottalak? - lágyan cirógat és én ismét a mellkasának dőlök. - Igen. - bólintok. - Soha nem fogom megbánni, bébi. A legjobb döntést hoztam. - puszit nyom a halántékomra és én megnyugszok. - Gian. - szólítom meg ismét amikor egy újabb gondolat kúszik a fejembe. - Igen? - ismét a vállamat halmozza el csókokkal. - Gondoltál már rá hogy esetleg tudod...most hogy az életünk sínen van, boldogok vagyunk, biztonságban vagyunk, hogy esetleg...- fel sem tudom tenni a kérdést annyira félek a válaszától, mert a kérdésem nagyban hozzá járul majd ahhoz amit mondani akarok neki utána. - Esetleg? - sürgetve várja hogy a lényegre térjek. - Nem szeretnél családot alapítani? - bököm ki végül nagy nehezen. - Gyereket szeretnél? - kérdez vissza kedvesen. Csak bólintok és szégyenlősen elmosolyodok. - Te nem? - aggódva pillantok rá a vállam felett. - Én is szeretném. - suttogja és a nyakamba csókol. Megkönnyebbülök de mielőtt megszólalhatnék, ő ismét beszélni kezd így csendben maradok. - Emlékszem amikor megismertelek és eldöntöttük hogy a feleségem leszel, menyire mondtad hogy nekem te nem szülsz gyereket. - nevet felelevenítve a régi emlékeket. - Most már nem igazán rajtam múlik. - jegyzem meg halkan. - Ezt hogy érted? - kérdezi meglepve. - Terhes vagyok. - vallom be amit már két napja tudok és azóta is kerestem a megfelelő alkalmat hogy elmondjam neki. - Ez biztos? - hatalmas mosoly terül el az arcán. - Igen, voltam orvosnál. - mondom kicsit elérzékenyülve. - Szerelmem. - csillogó tekintettel néz rám majd a mellkasára von, míg két hatalmas, férfias tenyerét finoman a még lapos hasamra simítja. - Örülsz neki? - kérdezem halkan. - Ez nem egyszerű öröm bébi. Ez boldogság. - lágyan cirógatja a hasam és én elmosolyodok. - Szeretlek. - lassan felé fordulva mondom a szemeibe őszintén amit érzek. - Szeretlek téged....titeket. - átölel és megcsókol. Nem gondoltam volna hogy az eddigi boldogságunkat még lehet tetőzni, de azt hiszem ez az a pillanat amikor minden tökéletes. Mindenem meg van amire valaha vágytam. Nyugudt, biztonságos élet. Remek munka. Család és egy szerető férj. Nem tudom mikor lettem én a világ legszerencsésebb nője, de remélem hogy amink most van, ez a szeretet teljes, boldog élet...már soha nem fog változni.

The End