~ Gianmarco Salvatore ~
Így látni Elenat, ennyire összetörten olyan érzést vált ki belőlem, mintha gyomorszájon ütöttek volna. Annak a gondolata pedig, hogy a haragja, gyűlölete felém irányul csak még elviselhetetlenebbé teszi ezt az érzést és tudom jól, hogy hiába próbálnám szépíteni a dolgot vagy érvelni magam mellett, attól még nem leszek kevésbé részese a történteknek. Nem fog enyhülni a bennem gyökeret vert bűntudat, nem lesz kevesebb feltételes kérdés a múlttal kapcsolatban, amit már nem tudok befolyásolni. Alfonzo és Tina nem fog visszajönni, nem tudom feltámasztani őket. Pedig ha képes lennék rá, megtenném. Mert Elena jelenti nekem a valami lenyűgözőt, nélkülözhetetlent, azt a nőt aki felszínen tart az életben. Sokszor játszódott le az a pillanat a fejemben amikor először láttam őt, és az első pillanat amikor eldöntöttem hogy nekem ő kell, amikor először tudatosult bennem hogy szerelmes lettem. Három napja hoztam vissza őt Palermóba de ez a pár nap is elég volt ahhoz hogy teljesen kikészítsen a ridegsége, a gyűlölet a tekintetében, a megvetés ahogy rám néz, miközben én csak rá vágyok, arra hogy ismét azzal a szerelemmel nézzen rám mint az esküvőnk napján. Életem legboldogabb napja volt az amikor hozzám jött, és lám ide jutottunk, oly rövid idő alatt. Másra sem tudok gondolni csak rá és arra a szakadékra ami most kettőnk között húzódik. Fel nem tudom fogni hogyan juthattunk el idáig, persze az megértem hogy a családja miatt gyűlöl most engem, de Alex hogy a francba került a képbe?! Még most is magam előtt látom a csókot amivel elbúcsúzott tőle, a szemem láttára. És kitudja hogy az együtt töltött egy hetük alatt még mi minden történt közöttük. Bele sem akarok godnolni, mert feldühít. Rosszul vagyok a gondolatától is annak hogy esetleg Alex hozzá ért úgy ahogy csak én érhetek hozzá. Dühösen söpröm le az asztalom teljes tartalmát a földre az irodámban, hogy levezessem a bennem tomboló haragot amikor kopogás töri meg a pillanatot. - Ki az? - kiáltok ki feszülten. - Alberto vagyok. Te hívtál ide. - sétál be az öcsém és be is csukja maga mögött az ajtót. Mély lélegzetet veszek hogy lenyugtassam magam és az egyik székre mutatok, helyel kínálva őt. Alberto a testvérem, de finoman szólva sem ápolunk túl jó viszonyt, de tudom hogy Elenanak ő nagyon fontos, ezért hívtam ide. - Elmondod hogy miért volt ennyire sűrgős hogy ide jöjjek? - kérdezi kíváncsian és meg tudom érteni hiszen az éjszaka közepén küldtem érte magángépet hogy minél előbb ide érjen. - Elenáról van szó. - leülök vele szemben és megtörten nézek rá, gyűlölöm a helyzetet, mert soha senki előtt nem szerettem gyengének látszani, de most képtelen vagyok elrejteni az érzéseim. - Hol van? - kérdezi aggódva. - Az emeleten a szobájában. Három napja hoztam vissza őt és azóta alig eszik, ki sem jön a szobából, csak fekszik és sír. Én...én nem tudom mit tegyek. - vallom be, abban bízva hogy az öcsém majd mindent megold. - Ezen a helyedben nem csodálkoznék Gian. - sóhajt fel szomorúan. - Megöltél mindenkit akit szeretett. - teszi hozzá halkan. Csak pár napja mondtam el neki mindent, amikor még Elenat kerestem, mert azt hittem hogy Albertohoz menekült, de mint utólag kiderül, tévedtem. - Tudom mit tettem. - csapok dühösen az asztalra. - Mit vársz pontosan tőlem Gian? - kérdőn néz rám és a tekintetében egy csepp félelmet sem látok. Be kell látnom hogy Alberto az évek alatt sokat erősödött, a családunk nyomására sem adta fel az álmait, kitartott mindig minden mellett amit egyszer a fejébe vett. Kicsit talán irigyeltem is őt emiatt, hogy higgadt és céltudatos. Tisztelem is, bár ezt soha nem mondtam és nem is mutattam felé, mert apánk mindig egymás ellen nevelt minket, ki tudja mi okból. Alberto számomra mindig ellenség volt és most pont az ő segítségére szorulok. Szánalmasabb azt hiszem ennél már aligha lehetnék. - Segíts. - kérem szinte hang nélkül. - Segítsek? Neked? Miben? - meglepetten kérdez vissza. - Tudom hogy gyűlöljük egymást Alberto de most tényleg szükségem van rád. - vallom be őszintén. - Én soha nem gyűlöltelek Gian. Ez csak apánk és a te fejedben van. - tiltakozik azonnal, kissé meglep amit mond, vagyis hogy nem gyűlöl de ezzel most nem akarok foglalkozni, engem csak Elena érdekel. - A piszkos ügyeidben nem akarok részt venni, egész életemben tartózkodtam a sötét ügyleteitektől, de Elenával kapcsolatban számíthatsz rám. Ha akarod itt maradok és mellette leszek. - ajánlja fel végül és pontosan ez az amit akarok. - Hálás lennék érte. - bólogatok. - Nem miattad Gian! - áll fel és úgy néz le rám. - Elena miatt. - teszi hozzá és elindul az ajtó felé. - Mindegy miért teszed amit teszel Alberto, akkoris hálás vagyok neked. - szólok utána. - Hiszek neked. - pillant vissza majd távozik az irodámból. Nem mondom hogy könnyű volt ennyire nyíltan beszélgetni az öcsémmel, de megtettem és most csak az számít hogy Elena jobban legyen. Az italos asztalhoz sétálok és töltök magamnak egy jó erős vodkát amit le is húzok egyszerre. Jól esik, ellazít és kicsit meg is nyugtat az alkohol. Soha nem voltam nagy rajongója, de az elmúlt pár napban egyre gyakrabban nyúlok a pohár után. - Meg magyaráznád hogy mit keres itt az öcséd? - apám ront be az irodába. - Nem tartozom neked magyarázattal, főleg hogy ez az én házam. - fordulok vele szemben. - Albertonak nincs helye közöttünk. - jelenti ki határozottan mitha meg sem hallotta volna amit az előbb mondtam neki. - Süket vagy? - üvöltök rá. - Semmi közöd hozzá hogy kit hívok a házamba. - teszem hozzá hasonló hangnemben. - Elenának szüksége van rá ezért van itt. - beszélek tovább és egy újabb italt töltök magamnak. - Az a kurva teljesen meghülyített téged. - apám vádaskodik és ahogy elhagyják a száját a szavak, bennem robban a bomba. - Ne merd a szádra venni. - ragadom meg erősen és felnyomom a falra. - Megöllek ha mégegyszer kurvának nevezed. - ígérem komolyan, tudnia kell hogy azok után amiket tettem, nem haboznék vele is végezni. - Nem vagy az a fiú akit neveltem. - igazítja meg magán az inget amikor elengedem. - Életem legnagyobb csalódása vagy. - vágja hozzám a szavakat. - Ne aggódj....- fordulok felé. - Te is az vagy nekem. - mondom a szemeibe. - A vesztedbe rohansz fiam. A szervezet széthullik, magad ellen fordítottál mindenkit azzal hogy megölted Lorenzot. - informál a jelenlegi helyzetről amit eddig is tudtam, de továbbra sem érdekel. - Tárt karokkal fogadom aki meg akar ölni. - húzom le a harmadik pohár vodkámat. - Elment az eszed. - elszörnyülködve néz rám az apám. - Takarodj. Egyedül akarok lenni. - közlöm és újra töltöm a poharam. Elena nélkül már nem maradt nekem semmi, nem ér semmit az életem. - Gian. - ejti ki a nevem. - Takarodj! - üvöltve dobom felé a kezemben lévő üveg poharat, ami elől kitér így sérülések nélkül távozik végül a dolgozószobámból. Egyedül maradok a magányommal, a bűntudattal, a fájdalommal és a mérhetetlen haraggal a szívemben, ami szép lassan teljesen felemészt...
Hali :)
VálaszTörlésNagyon egyet tudok érteni Gianal abban hogy rosszul van ha csak arra gondol hogy Alex hozzá ért Elenához. Pedig Gian csak egy csókot látott míg én hármat is. Remélem több nem is lesz. Ami Albertot illeti én most nagyon boldog vagyok hogy segít Gianak, persze Elena miatt de akkor is jó volt látni a két testvért így együtt, összetartanak legalább Elena miatt. Kíváncsi vagyok Alberto képes lesz e Elenát kirángatni a depiből. Siess a kövi résszel. Ezer millió pusziii :)
Hi
VálaszTörlés" azt megértem hogy a családja miatt gyűlöl most engem, de Alex hogy a francba került a képbe?! " - Gian kérdése jogos és egyet is értek. Elena tiszta hülye volt hogy leállt Alexel, de mindegyis mert már nincsenek együtt és ez a lényeg. Alberto érkezése kellemes meglepetés volt és örülök hogy megint szerepel, az egyik kedvenc karakterem. Gianért viszont aggódok, nagyon padlón van szegény. Kíváncsi vagyok meddig szenved még a két szerelmes egymás mellett. Várom a folytatást.🌹
Bonjour
VálaszTörlésEjha, a mai nap Gianról szól, hiszen mind a két rész az ő szemszögét mutatja be. Szuper hogy így van mert én nagyon szeretem őt, viszont látszik rajta hogy nagyon nincs jól lelkileg. Az öccsét az éjszaka közepén képes volt haza utaztatni, hogy Elena mellett legyen. Alberto és Gian beszélgetése feszült volt mégis érzelmes. A két fivér ahogy Elena kedvéért összefog, megható. Az pedig külön tetszett amikor Alberto közölte Gianal hogy ő soha nem utálta őt. Nagyon tetszett ez a rész is. Várom a többit. ❧ ❧ ❧
Sziaaa
VálaszTörlésJaj de imádtam ezt a részt. Végre Alberto ismét képben van és ráadásul Gian hozatta őt haza. Az egész beszélgetésüket imádtam. Azt meg főleg amiket Gian magában gondolt, tiszteli az öccsét és ez hatalmas szó tőle. Tudom, mondtad hogy nem békülnek ki soha igazán, de nekem már ez is elég hogy tudom, hogy a felszín alatt fontosak egymásnak. Az a szemét Dante rondított csak bele az egészbe, de Gian elküldte a francba, örülök hogy Gian már nem úgy ugrál ahogy a f*szkalap apja fütyül. Várom a következő részeket is. Puszi ❤
Puszedli :D
VálaszTörlésEnnek a résznek a bevezetése is nagyon tetszett. Valahogy mostanában a Gianos részek elgondolkodtatóak és megható sorokat olvashatunk tőle. De mindentől függetlenül Gian elkezdett nagyon mélyre zuhanni, kezdve azzal hogy szemmel láthatóan iszik is, hiszen maga vallotta be hogy egyre többször nyúl a pohárért. Ebben a részben még jobban sajnáltam őt mint az előzőben + az öccsétől kért segítséget akit ki nem állhat. Gian tényleg bajban van. Lehet hogy rajta már csak Elena tud segíteni. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is 💖💖💖
Szió :)
VálaszTörlésÖrök hála hogy mostanában ilyen sűrűn kapunk részeket és a Gianos részekért külön köszönet, nekem ezek a kedvenceim. Valahogy Gian érzéseit, gondolatait, őszinteségét sokkal másabb olvasni mint Elenáét. Gian nagyon a szívemhez nőt, ezért is nehéz így látni őt. Remélem hogy Alberto megoldás lesz a bajokra, segít Elenának és esetleg még Gianon is. Dante meg már jó lenne ha eltűnne, nagyon utálom azért főleg ahogy a saját fiáról, Albertoról beszél. Undorító egy ember. Gian jól tette hogy helyre igazította. Nagyon tetszett. Nagyon várom a kövi részt <3
Hello
VálaszTörlésEz után a rész után már egészen biztos vagyok abban hogy nem csak Elena az akinek szüksége van segítségre hanem Gian is. Elena depressziós, bezárkózott és nem eszik, míg Gian, nos ő veszélyesebb vízekre evezett és konkrétan leszarja ki akar neki ártani. Gian most nagyon elveszett és nem segít ezen az sem hogy Dante a nyakára jár számonkérni őt. Dante a legvisszataszítóbb ember akit valaha láttam, apának nem nevezhető az biztos. De legalább Gian vele szemben továbbra is elutasító ami jó, mert Dante csak ártana neki ha hagyná. Remek rész volt. Csak így tovább ;)
Szia nyuszkó :)
VálaszTörlésAlbertora egyáltalán nem számítottam ebben a helyzetben, de természetesen szívesen látom őt, főleg így hogy maga Gian volt az aki magához hívatta hogy Elena bánatán enyhítsen. Alberto a legmegfelelőbb ember erre. Gian most is bizonyította hogy neki Elena a legfontosabb mert ő ki nem állhatja Albertot mégis a házába hívta. Gian fejlődik és Elena miatt egyre jobb emberré válik, az tök mindegy hogy kit ölt meg, mert csak tekintsünk vissza az áldozataira ( Alfonzo, Nico, Fabio, Lorenzo ) mind maffia tag volt, nem jó emberek. Tina meg na hát ő sem volt egy angyal. De mindegyis. A lényeg hogy Alberto itt van, Elena remélhetőleg helyre jön, Gian pedig képes lesz magát összeszedni hogy szembeszálljon azokkal akik a halálát akarják. Nagyon várom a folytatást :)
Szia :)
VálaszTörlésGiant egyelőre még mindig csak sajnálni tudom, sok mindennek kell történnie, hogy újra megszeressem. mint Elenanak is. Ezért is örülök annak, hogy Gian egy nem várt személytől, a testvérétől,Albertotól kért segítséget. Albertonak nagyon örülök, már hiányzott, remélem ő tényleg ki tudja mozdítani Elenat a depresszióból és a gyászból. Azon is meglepődtem, ahogyan Gian reagált arra, hogy nem gyűlöli őt a testvére,annak ellenére, hogy így nevelték őket. A rész végén pedig azt kívántam, hogy Gian bárcsak megölte volna az apjukat, vagy vágta volna meg az üveg úgy, hogy súlyos sérülései lettek volna. Senkinek nem kívánok rosszat, de ő förtelmes emberi roncs. Kérlek siess a következő résszel, nagyon várom! Puszi :)