37. Rész: I love so deeply to my bones

 ~ Elena Avena Pedersoli ~

A kislányok mindig arra vágytak, hogy gyengének tűnhessenek egy hős férfi előtt. Megszállottjai lettünk volna a meséknek? Mindenhol azt olvastuk, hogy a jó végül elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol a bűneiért, és a szerelmes herceg és hercegnő boldogan él, míg meg nem hal. A regények és a bennük szereplő karakterek a normálistól eltérő tulajdonságokkal voltak felvértezve. A sárkány nem feltétlen töltötte be a rossz helyét, akadtak olyan helyzetek, ahol bizony ő volt a hős. Nézőpont kérdésének tűnt ennyi év távlatából, hogy ki volt a gyermekkori gonosz és a jó. Az alapvető dogma, miszerint a lányok gyengébbek voltak alkatukból kiindulva nem volt hazugság, csak a feminizmus és az egyenlőség delelőjén már meg tudták védeni magukat, megállták a helyüket a férfimunkákban is, de legbelül megmaradt egy olyan ősi részünk, mely bizony sóvárgott a megmentésre és a biztonságra is, amit az általunk szeretett férfitől várunk. De mi a helyzet akkor ha a szerelmes herceg, maga a gonosz is a mesében? Az én mesémben. Nem tudok napok óta szabadulni a gondolattól hogy miközben szeretem Giant, gyűlölnöm is kell. Szerencsére elfogadta hogy mennyire nem kívánok vele egy légtérben lenni, ezért két nappal ezelőtt másik hálószobába költözött. Én az enyémből ki sem mozdulok és napok óta egy falat étel sem csúszott le a torkomon, hiába küldetett fel a szobalányokkal reggelit, ebédet és vacsorát is. Minden tányér étel érintetlenül ment is vissza a konyhába. Bevallom az éhség sztrájk egyre nehezebben megy, már egy csepp erőt sem érzek magamban és csak fekszem az ágyamban. Nem akarok kimenni innen, mert tudom hogy akkor találkozok Gianal és én azt egyáltalán nem akarom. Egyrészt azért mert dühös vagyok rá, másrészt és főleg ez az oka leginkább a mozdulatlanságomnak, ha látom őt a szívem hevesebben ver és érzem magamban a mindent elsöprő szerelmet iránta ami miatt bűntudatom van. Már belebetegszek ebbe a kettősségbe. Szerelem és gyűlölet csap össze bennem és nem tudom, nem látom a végét ennek az egésznek. - Elena. - kopogás és egy ismerős hang zökkent ki a gondolataimból és én izgatottan ülök fel az ágyamon. - Alberto? - kérdezem és a gyengeségem ellenére is futva megyek az ajtóhoz hogy ki nyissam. Nem hiszek a szememnek amikor a legjobb barátommal találom szemben magam. - Istenem, de hiányoztál. - sírva vetem magam a nyakába és úgy ölelem őt mintha soha többet el sem akarnám engedni. - Te is nekem. - mosolyog rám és viszonozza az ölelésem, de ahogy hozzám ér meg is feszül a teste. - Elena, te jó ég. Csont és bőr vagy. - elszörnyedve húzódik el tőlem. - Sokat fogytam. - vonom meg a vállam miközben visszamegyek az ágyamhoz amire le is ülök míg Alberto becsukja maga mögött az ajtót és közelebb sétál hozzám. - Gian mondta hogy nem eszel napok óta. - jegyzi meg és leül mellém. - Gian? Ő hívott ide? - kérdezem meglepve. - Aggódik érted. - halkan válaszol. - Ő tette ezt velem. Fogalmad sincs mi mindent követett el. - könnyes szemekkel nézek a barátomra. - De tudom Elena. - sóhajt fel. - Amikor eltűntél, nálam keresett először, akkor mondta el hogy mi mindent tett. Bűntudata van. Rá sem ismerek. Tudod hogy nem vagyunk túl jó viszonyban, így elfogult sem vagyok vele kapcsolatban, de Gian nem önmaga. Én elhiszem neki hogy szeret téged. - Alberto kedvesen osztja meg velem amit gondol és én némán hallgatom. - Nem kételkedek abban hogy tényleg szeret engem, és én is szeretem őt esküszöm. Ezért szenvedek ennyire. - elcsuklik a hangom mert ismét sírás fojtogat. - De nem tehetek úgy mintha nem ő tehetne apa és Tina haláláról. Milyen ember lennék én ha tudva hogy a kezén szárad a családom halála, továbbra is boldogan élnék vele, szerelmesen? - kérdezem fáradtan, csak remélem hogy Alberto megérti miért vagyok ebben az állapotban. - Igen megértelek Elena és sajnálom. - felemeli a kezét és a vállamra teszi, míg én a vállára hajtom a fejem. - Ráadásul nem vagy biztonságban mellette most hogy a halálát akarják. - sóhajt fel de én felemelem a fejem és döbbenten nézek rá. - Mi? - kérdezem nagyot nyelve, azt tudtam eddig hogy Lorenzo és Stefano bosszút akartak rajta állni apa miatt, de Lorenzo meghalt, Stefanoról pedig nem tudok semmit. - Lorenzo családja mindent megtesz azért hogy Giant felelősségre vonják azért amit tett. Lorenzot mindenki tisztelte a szervezetben a kora miatt és mert hűséges volt mindig. Gian élete legnagyobb hibáját követte el azzal hogy két családfőt is megölt, apádat és Lorenzot. - magyarázza Alberto és én mindent megértek. - Nem érdekel. Megérdemli a sorsát. - csattanok fel, nem akarom Giant sajnálni, nem lehet. - Akkor is ezt mondod majd ha esetleg megölik? - kérdezi Alberto és én egy pillanatra belegondolok abba hogy mi lenne ha valóban Gian meghalna. Elszorul a torkom és üvölteni tudnék. - Azért jöttél hogy az ő pártját fogd? - támadok Albertonak, gyűlölöm hogy igaza van. - Nem fogom senki pártját. Azért jöttem hogy melletted legyek mert a barátom vagy. - jelenti ki határozottan. - Nem akarok Gianról és a szervezetről beszélni. Kérlek. - erőtlenül állok fel és kissé meg is szédülök. - Rendben. - Alberto kap el mielőtt össze esnék. - Most viszont lejössz velem a konyhába és eszel. Csinálok neked valamit, bármit amit csak akarsz. De enned kell. Ez így nem megy tovább. - megfogja a kezem és máris vezetni kezd ki a szobából. - Jól van. - egyezek bele, én is tudom hogy ezt nem csinálhatom tovább, most pedig már itt van velem Alberto, talán a jelenléte könnyít majd az én helyzetemen is.